Különleges történelmi kalandtúrán vehetett részt a Budavári Evangélikus Szabadegyetem hallgatósága, a kalauz Bibó István fia volt.
– Rettenetesen sajnálom, hogy ennyit beszéltem, így nem maradt idő a jelenlévők kérdéseire – fogalmazott január 14-én tartott előadása végén ifj. Bibó István. Pedig a figyelmes résztvevő hallhatta, hogy igenis jutott idő a lényeges reakciókra. Nem volt nehéz megjegyezni, kettő hangzott el mindössze. A kétségkívül terjedelmes felvezetést követően többen egyként közfelkiáltással kérlelték, hogy beszéljen még, valaki pedig arról érdeklődött: ugye, készült hangfelvétel, mert ezeket a gondolatokat érdemes többször visszahallgatni...
Ez a helyzetkép hűen példázza, hogy ritka alkalomnak lehettünk tanúi – egy államférfiakban nem igazán bővelkedő időszakban élve olyan közéleti, össztársadalmi és személyes útmutatásokat kaphattunk a leghitelesebb tanú tolmácsolásában, amelyek mai kríziseink megoldásához is hatékony segítséget nyújthatnak. Igazából nem is Bibó Istvánról és nem is 1956-ról szólt a "Bibó István és 1956" című előadás, hanem a drámai kor és egy szellemi, lelki géniusz kölcsönhatásából fakadó értékekre csodálkozhattunk rá.
– Borzasztóan aktuálisak apám gondolatai – mutatott rá az előadó. Ezt igazolja a címben is idézett röpke dialógus, amely egy szovjet katona és Bibó István között zajlott le a visszaemlékezések szerint. A fekete-fehér, politikai szélsőségekben, szekértáborokban való gondolkodás nem ismeretlen napjainkban sem, ám ez nem ok arra, hogy a megértést, párbeszédet fontosnak tartó személyek a maguk útját járva elérjék a "közép" igen népes mezőnyét, s akár a szélek közösségéhez is eljuttassák üzeneteiket. Bibó István legalábbis így gondolta. Hitt a társadalomfejlődésben, nem problémákra, hanem a megoldási lehetőségekre figyelt, s kellően naiv volt ahhoz – fia szerint tudatosan –, hogy alaposan értekezzen a politika és az erkölcs viszonyáról. – Az elvi és erkölcsi politika a legjobb reálpolitika – idézte apja szavait ifj. Bibó István, hozzátéve: az egykori államminiszter szerint az erkölcs, avagy egységes erkölcsi minimum jelenléte a politikában görcsoldó, gyógyító hatással bír.
Kattintásra galéria nyílik:
Következzen kommentár nélkül néhány rövid idézet az előadásból, amelyeket érdemes mindannyiunknak megfontolni:
– Nem lehet következmények nélkül hazudni.
– Ki van iktatva a nemzeti tudatból a nemzeti önkritika.
– A korrupt politikusok bábjátékát közelről láthatjuk.
Hosszan lehetne idézni az éjszakába nyúló együttléten elhangzott jövőbe mutató múltidézés gondolatait – akit a teljes előadás érdekel, annak jó hír, hogy igen, készült hangfelvétel (amint elérhető lesz, közzétesszük a SZEMléleken). Megkapó volt látni, hogy nem csupán tömve volt a terem, hanem az 1956-os eseményeket személyesen átélők mellett kevésbé régebb óta fiatalok, a jövő nemzedékének képviselői is jelen voltak a hallgatóság soraiban. Van mit tanulniuk, van mit tanulunk Bibó István "naiv realitásából", a szükséges veszélyérzetet és az alapvető nyitottságot ötvöző jelleméből, de legfőképpen abból, ahogyan élt. Volt mondanivalója, azt el is mondta, s arra buzdította honfitársait, hogy akinek szólnia kell, az szóljon. Különösen akkor, ha ezzel azt a bizonyos közös társadalmi erkölcsöt építi, védelmezi.
Gégény István
