A buddhisták hite szerint egy hatalmas fügefa alatt világosodott meg Sziddhártha Gautama, a későbbi Buddha. Valami lehet ezekben a fügefákban, mert Csaba testvért is megihlette.

Ausztrália földjén egy hatalmas vadfügefa tövében ülve gondolkodtam az elmúlásról! Behunyt szemmel éreztem a több mint száz éves fát, a hatalmas lombkorona békésen rám borult, ahogy csendesen leszáll az est és belakja a tájat, úgy töltötte el, lelkemet egy végtelen nyugalom! Mennyire törékeny egy kis fa, és ő az élet adta lehetőséget kihasználva, félelem nélkül, nap mind nap teszi a dolgát, új leveleket bontva növekszik, sugár ágakat sarjasztva próbálja átölelni az eget!! Az évek, évtizedek, évszázadok jönnek és ő csendben minden egyes áldott nap, sok sok levelét, mint anya a gyermekét jósággal táplálva, gyöngéden hordozza, a maga létével, életadó munkájával dicséri a Teremtőjét!

Osztotta meg gondolatait a ferences szerzetes november 18-ai bejegyzésében.

Nem tudjuk, mikor fújják le az élet nevű meccset, de amíg a pályán vagyunk küzdenünk kell!! Ez a fa nem borzad össze a fejsze láttán, léte utolsó percéig hordozza hatalmas lombkoronáját! Biztos vagyok benne, hogy ugyanez a mi dolgunk, élünk és szeretünk míg élnünk adatik!! Egymást testvérekként szeretve, gyermekeinket magasba emelve, Istent imádva, létünkkel nap mint nap dicsérjük Teremtőnket!! Ezért félelem nélkül, éljünk békésségben, tegyük állapotbeli kötelességeinket csendesen, s ha majd szol az utolsó harsona, akkor letesszük a kezünkből a szerszámot és Megváltónk kezébe kapaszkodva, elindulunk arra, amerre vezet az, ki életét adta értünk a kereszten!!

Szeretettel, Csaba t.