Szépeket mindenki tud írni, de az igazságról nehéz beszélni, vallja Puss Sándor atya, aki az utolsó Kassán dolgozó hazai magyar jezsuita.

Sándor atya könyve, a Nőciklopédia, lányokról és nőkről szól, akik a halált választották.

- A boldogsághoz nem kell sok. Ez a könyv is bizonyítja, hány nőnek mindene megvolt – és mégsem kellett neki az élet. - mondja Sándor atya, aki elsődlegesen a szenvedélybetegeken és a periférián élőkön próbál segíteni Kassán.

– A könyv tíz év gyűjtése. Első körben olyan nők után kutattam, akik az alkohol és a drog áldozatai voltak. Majd a listát kiegészítettem olyan, fiatalon meggyilkolt lányokkal, akiket az egyház tisztel és számon tart. Többségük nemi erőszak áldozata volt. Árulkodó, hogy míg régen a gyermekágyi láz ritkította a fiatal nőket, ma az öngyilkosok száma növekedett meg...

- Szépeket mindenki tud írni, de az igazságról nehéz beszélni. Úgy érzem, hogy ezek a halálok mind fölöslegesek. A statisztikák kimutatják, hogy ma sokkal több az öngyilkosság, mint a gyilkosság. Míg egy gyilkosságnál mindent megmozgatnak, hogy felderítsék, ki volt a tettes – addig az öngyilkosokat gyorsan elfelejtik.

Öngyilkosságról és előjeleiről, miért a nőkről írt és mi a baj a mai férfiakkal - ezekről is nyilatkozott Puss Sándor atya az Új Nő-nek, szlovákia egyetlen magyar nyelvű női magazinjának, amelynek online felületén vagy ide kattintva olvasható a teljes interjú.