A világ minden táján egységes tartalommal megjelenő üzenet magyar fordításában lecserélték a "számos hívő érzékenységét valószínűleg sértő" történetet.
Az egész glóbuszt behálózza az olasz alapítású, határozott közösségi jelleggel bíró keresztény Fokoláre mozgalom. Maga az elnevezés is arra a tűz(hely)re utal, amit körülülnek az emberek, együtt vannak, találkoznak, megosztják életüket egymással. Magyarországon erős bázisa van ennek a szerveződésnek, olyannyira, hogy 2012-ben Budapesten tartották a mozgalom világtalálkozóját, a Genfest nevű rendezvényt.
A Fokoláre kisközösségeket összekötő egyik fontos kapocs a havonta megjelenő úgynevezett Életige, amely egy-egy bibliai szakasz alapján közelít meg egy témát, gyakran belefűzve az alapítónő, Chiara Lubich gondolatait, valamilyen élményszerű kis történettel kikerekítve az üzenetet. Ezt a világ számos nyelvére lefordítják, s mindenhol egységesen ez a havonként közreadott írás adja a mozgalom közösségeihez tartozók lelki életvezetésének vezérfonalát.
Noha az utolsó szakasz, a történet esetében szabad keze van minden fordító csapatnak, hogy adott esetben eltérjen a központi szövegtől, erre a magyar változat esetében a SZEMlélekhez eljutó információk szerint soha nem volt példa. Ezt megerősítette számunka Reskovits Ágnes is, aki részt vesz a magyar fordítást készítő közösség munkájában.
A 2018 novemberére vonatkozó Életige esetében kivételt tettek, mégpedig azért, mert az írás végén szereplő történet – fokoláros megfogalmazásban "tapasztalat" – középpontjában egy menekült családokat felkaroló kezdeményezés bemutatása áll, a befogadás, párbeszéd, egymás kultúrájához való közeledés szép példájaként. A magyar változatban nem csupán a "menekült", "muszlim" szavakat hagyták el, hanem egy teljesen más történetre cserélték az érintett részt.
A 2018 novemberére vonatkozó Életige eredeti olasz szövegrészlete, az angol és a magyar változat:
– Sokat gondolkodtunk rajta, mi a helyes döntés. Most sem vagyunk biztosak benne, hogy jól tettük, amikor az eredeti történet helyett egy magyar tapasztalatot írtunk bele a szövegbe, noha erre vonatkozóan szabad kezet kaptunk a mozgalom vezetőségétől – tájékoztatta a SZEMléleket Reskovits Ágnes. – Azért döntöttünk mégis így, mert az a szomorú tapasztalatunk, hogy amikor a migráció témája előkerül, már maga a "menekült" szó is negatív reakciót vált ki sok magyar keresztényből. Szerettük volna elkerülni ezt a hatást, ezért kerestünk egy olyan megoldást, ahol az üzenet nem változik. Egy másik, a közösségünk tagjainak érzékenységét nem sértő történettel fejeztük ki ugyanazt – tette hozzá a fordítói csoport tagja.
Ez a történetcserélés túlmutat önmagán, s egy elszomorító jelenségre hívja fel a figyelmet. Ha ma Magyarországon nem lehet elkötelezett keresztények körében nyugodt szívvel leírni azt a szót, hogy "menekült", akkor nagy a baj. Valami nagyon eltorzult, nem csupán a néplélekben, hanem azok szívében is, akiknek épp az lenne a küldetésük, hogy gyógyírt nyújtsanak mások számára irgalmassággal, szeretettel. Felkarolással, átöleléssel.
Érdemes megállni egy kicsit, őszintén ránézni erre az esetre, a mögötte meghúzódó problémára, majd feltenni néhány őszinte kérdést magunknak, és megpróbálni választ is találni azokra.
Gégény István
(Nyitókép forrása: sputniknews.com)
* * *
A fordítók egyébként "elrejtve" ugyan, de közzétették az eredeti szöveget is, mégpedig az Életige rajzos változatában, az őket is érintő problémára pedig párbeszédes alkalmak során keresik a helyes megoldást.
