Rossz üzenet, szereptévesztés, lehetőség elmulasztása – a szeged-csanádi római katolikus püspök egyetlen mozdulattal képes volt számos baklövést elkövetni.

Sokak számára máig emlékezetes Erdő Péter bíboros kamera előtti válasza az úgynevezett "őcsényi ügy" kapcsán. Ha bárki azt hitte, a "nem tudom" tömörségénél ne lehetne frappánsabban egyházi vezető részéről semmit mondani, tévedett. Kiss-Rigó László ugyanis előbb interjút adott egy lapnak, majd letiltotta annak megjelenését. Komoly gondok vannak ezzel a "megmondtam, hogy nem mondtam meg" hozzáállással.

Az egyik az, hogy ilyet ebben az esetben a szeged-csanádi püspök jó eséllyel objektíven nem tehet, merthogy a törvény tiltja. Akit érdekelnek a pontos részletek, ide kattintva böngészheti a médiatörvény 15. paragrafusát, amely "tilos visszaélni", illetve "nem vonható vissza" kifejezésekkel hivatkozik jelen esetre. A nyilvánosságra került kérdések és a püspökség utólagos reakciója alapján úgy tűnik, semmi olyan törvényi kivételnek nem felel meg az adott interjú, amely indokolhatná a meg nem jelentetést.

A másik probléma, hogy Kiss-Rigó László a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Kommunikációs Bizottságának vezetője, így nyilván hozzá tartoznak a magyar katolikus egyház kommunikációjával kapcsolatos témák. Elvileg tehát ő ennek a területnek a szakértője, s ha ilyen módszerrel nyilatkozik meg a leginkább felelős vezető, mit gondoljon az átlagember az egész általa képviselt vallási felekezetről?

Újabb gond a stratégiai éleslátás hiánya – lehetne ezt puritánabbul is megfogalmazni –, amelynek megléte esetén az illető fel tudná mérni, mit idéz elő a cselekedetével.

Vajon miféle szupertitkos információk szerepelhetnek abban az interjúban, amelyek letiltása megéri azt a médiafelhajtást, amelyet maga a letiltás menetrendszerűen, teljesen jogosan eredményez?

Nem beszélve arról, hogy nem világos, miért nem hozta le az illető lap a cikket. Ha ezt később mégis megteszik, a püspök saját maga generált botrányos figyelemfelhívást az egész interjúnak.

Újabb negatívum, hogy egy nagyon kevéssé szimpatikus hozzáállás jelenik meg Kiss-Rigó László és hivatala reakciójában. Akkor még aktuálisak voltak a kérdések, amikor megválaszolta azokat a főpásztor – merthogy nagyon úgy tűnik, megválaszolta mindet –, a szöveg visszaküldésének idejére viszont szerinte nagyot változott a világ. Ezt csak az gondolhatja – legalább félig – komolyan, aki azt hiszi, felette áll a valóság törvényszerűségeinek. Ennél az is jobb, ha előzetesen megtagadja valamilyen okból az interjúadást egy személy. A szeged-csanádi püspöknek ugyanis vannak válaszai, csak meggondolta magát utólag, és nem szeretné, hogy ezek a válaszok napvilágra kerüljenek. De ki kérdezte tőle, hogy aktuálisak-e ezek a kérdések, avagy válaszok? Ha konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adott, akkor az a beszélgetés megtörtént. Ha mindezt annak tudatában tette, hogy egy újságíróval beszél, akinek ismerte a beszélgetés során a szándékát (hogy a válaszai nyilvánosságra fognak kerülni, ez az interjú lényegi célja), akkor utólag csak magával lehet vitája a beszélgetés kapcsán. Neki nem tiszte utólag felülvizsgálni, hogy bizonyos kérdések aktuálisak-e. Majd az olvasó eldönti, mit kezd az egész interjúval, a kérdésekkel és a válaszokkal egyaránt.

Leginkább viszont az az elgondolkodtató, hogy miért nem ismeri fel egy vezető személy az interjúadásban rejlő pozitív lehetőséget? A kérdésekből kitűnik, hogy jellemzően közélettel, ügynökmúlttal, sporttal kapcsolatos kérdéseket tettek fel neki – némelyik kérdés aktualitásához kétség sem fér.

Annál szerencsétlenebb üzenetet aligha fogalmazhat meg egy főpásztor, hogy a "melyek a magyar társadalom legégetőbb problémái" kérdés nem aktuális.

Egy interjú mindig jó lehetőség arra, hogy a megkérdezésünk nélkül, néhány esetben félinformációk alapján megalkotott cikkek, publicisztikák ellenében saját hangsúlyainkkal segítsük a közvéleményt egy-egy adott téma jobb megismerésében, a tények mögött álló szándék megértésében. Ezt az esélyt is elszalasztotta Kiss-Rigó László.

Remélhetőleg ennek a történetnek végre valami pozitívum lesz a folytatása – például mégis eláll a letiltástól a püspök. Mindenki jobban járna szerintem, ha így döntene.

Gégény István

(Nyitókép: Kelemen Zoltán Gergely / MTI)