Prőhle Gergely: Ezt nevezem én taktikus egyházkormányzásnak
SZEMlélek 2018. október 25.

Prőhle Gergely: Ezt nevezem én taktikus egyházkormányzásnak

A Petőfi Irodalmi Múzeum hó végén távozó igazgatójával készített interjút az evangélikus blog távozásáról, egyházi elöljárói szolgálatáról, menekültekről, reformációról és a jövő teendőiről.

prohle_gergely_uj_fekvo_lead_focuspoint_926x504.jpg

Prőhle Gergely 2017 óta vezeti a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM). Távozása - viharos körülmények - közt október elején vált biztossá, ugyanakkor egy dicséretben is részesítették tevékenységeiért.

- Örömmel dolgoztam a múzeumban, eddigi pályafutásom fontos tanulsága, hogy a kultúrának kulcsszerepe van általános állapotaink javításában, gyerekeink nevelésében - vallja Prőhle, aki maga is négy gyermek édesapja.

A keményedő hangnemtől távol kell tartanunk magunkat. Mint ahogy az egyházban hazaszeretetnek igen, de nemzeti radikalizmusnak sincs helye, hiszen ezzel a saját hármas, magyar, szlovák, német gyökereinket emésztenénk föl.

Mit tehetünk akkor?

Azt, hogy következetesen más hangvételt használ, óvakodik minden radikalizmustól, nem igazodik mások éppen aktuális véleményéhez, ha meg van győződve a maga igazáról. És inkább olyan területen dolgozik, mint mostantól én is, ahol nem teremtenek mások szándékosan hadiállapotot. 

Prőhle Gergely 2006 óta országos felügyelői pozíciót tölt be az evangélikus egyházban. Munkája során kidolgozott egy szempontrendszert a kormánnyal való országos szintű tárgyaláshoz, mely nélkülözhetetlen a magyar állammal való együttműködéshez, hogy olyan kapcsolat alakuljon ki állam és egyház között, amely hosszútávon is fenntartható, működtethető.

- Ugyanakkor a politikai valóság és a hitbéli meggyőződés bizony néha nincsenek felhőtlen viszonyban egymással - említi Luther kettős kormányzás elvét az egykor helyettes államtitkárként is dolgozó Prőhle, amelyre a menekültek kérdését hozza eleven példaként.

- A migrációs válság csúcsán számos vitában érveltem azzal bel- és külföldön, hogy van egy világos érdek, amely nem más, mint a közösség védelme a bevándorlók kontrollálatlan tömegével szemben. Nem vitás, hogy a magyar kormánynak komoly érdemei vannak abban, hogy ezt időben felismerte. De ez nem mentesít a személyes felelősség alól, amikor úgy merül fel a kérdés, hogy mint magyar evangélikus, keresztyén hívő mit teszek azért, hogy ezek az emberek ne fulladjanak a tengerbe, de leginkább ne is induljanak el, próbáljanak a saját égtájukon úgy élni, hogy ne érezzék az elindulás szükségességét. Milyen módon tudok én áldozatot vállalni ezért? Ebből született meg a közel-keleti konfliktus áldozataiért és az üldözött keresztényekért való kiállás és a gyűjtési akciónk. Ezt nevezem én taktikus egyházkormányzásnak. Nem belekeveredve a politikai konfliktusba elvhűnek maradni és az ilyen kezdeményezéseket támogatni.

A teljes cikk a kötőszó.blog.hu oldalán olvasható.

süti beállítások módosítása