Ja, meg a méz...
SZEMlélek 2018. szeptember 03.

Ja, meg a méz...

Megszereztük a levelet, amely pár héttel a világ "méheinek" (képzeletbeli) kipusztulása előtt járt körbe a zümmögők között. Lejegyezte: Bolyki László.

mehek.jpg

Tisztelt méh-társadalom, elvtársak, munkások, dolgozók, őrök és herék!

Mindenekelőtt hadd mutatkozzam be: a nevem Robes-Bee-Erre, a Progresszív Méhek Forradalmi Szövetsége (PMFSZ) alapító elnöke vagyok. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy egy ember, azon belül pedig egy fehér férfi áll önök előtt, valójában egy fehér férfi testébe tévedt progresszív méhecske vagyok. Méhecske identitásom van. Kicsi gyermekkorom óta virágporral álmodom, amióta az eszemet tudom, vágyakozva nézem a kaptárakat, pergetőket, és a mézes bödönök puszta gondolatától is extatikus öröm árad szét a lelkemben. És progresszív, mert komoly eltökéltség van bennem, hogy a méhek társadalmát a haladás útjára tereljem, és ezáltal boldogabbá tegyem. Az utóbbi időben behatóan tanulmányoztam az emberi faj történelmét, és nagyon mély benyomást tett rám az a társadalmi fejlődés, amely a haladó, progresszív Nyugaton végbement az utóbbi évtizedekben.
Úgy érzem, hogy nekünk is a progresszió és a haladás útjára kell lépnünk!

Itt az idő, hogy közös erővel változtassuk meg a világunkat, a méhkasok feudális, provinciális, ókonzervatív rendszerét! Ahogy példaképeim mondták, a feladat nem kisebb, mint "a múltat végképp eltörölni”. Mondjuk ki végre, hogy elegünk van a kirekesztésből, az elnyomásból, és egyes csoportok privilegizált helyzetéből! Elegünk van abból, hogy bizonyos társadalmi osztályok a teremtőre, a természet törvényeire, vagy önnön biológiai adottságaikra hivatkozva előjogokat élveznek, luxusban élnek, míg mások egész életükben güriznek, anélkül, hogy esélyük lenne egyről a kettőre jutni! Mondjuk ki végre bátran, hogy elegünk van a semmittevő, pöffeszkedő királynőkből, a párzáson kívül semmihez sem értő, lusta és gusztustalan hímekből (beszédesebb nevükön említve őket: a herékből), az évszázadok óta változatlan, elavult hagyományainkból, az igazságtalan és elnyomó matriarchátus rendszeréből.

Ne féljünk hozzányúlni az érinthetetlennek tűnő, évezredek óta fönnálló, elavult rendszerekhez! És hogy ne csak általánosságokban zümmögjek itt, íme a cselekvési tervem!

Első lépésként öljük meg az összes királynőt! Fájdalmas, ugyanakkor szükséges lépés ez, épp ezért jó ha tudjuk, hogy az emberiség történetében minden igazi progresszió ugyanígy, azaz királyok, királynők, cárok, cárnék (esetenként azok családtagjai és gyermekei) kiirtásával kezdődött. Ugyanis nincs haladás véráldozat nélkül! Avagy rendben van-e az, kedves elvtársak, hogy amíg mi, egyszerű munkások alig másfél hónapig élünk, a királynők várható élettartama 4-5 év?! Rendben van-e, hogy amíg mi kidolgozzuk a belünket, addig ők nem csinálnak semmit, luxuskiszolgálásban részesülnek, fürdenek a propoliszban, és közben természetesnek veszik, hogy ők állnak a méhkas társadalmi életének középpontjában, csak azért, mert időnként kinyomnak magukból pár ezer petét?! Ne higgyük el többé, hogy ennek így kell lennie! Elég volt a régimódi mesékből, amik a teremtőről, a természet rendjéről, a biológiáról és az évezredes hagyományokról szólnak!

Második lépésként a herék kiváltságos kasztját kell megrendszabályozni. A belátóbb heréket elég lenne átnevelő táborokba küldeni, tisztességes munkára szoktatni, a makacsabbakat a hereverőkre kell bízni, ha az sem segít, kíméletlenül el kell pusztítani őket. Avagy jól van-e az, hogy amíg mi, munkások egész életünkben melózunk, ezek a gusztustalan hímek semmi mást nem tesznek, csak zabálnak és időnként magukévá teszik a királynőt?! Undorító! Elviselhetetlen! Méltatlan és mindnyájunk számára megalázó helyzet ez, amit haladéktalanul meg kell szüntetni!

A harmadik lépésben le kell rombolni minden méhkast! Le kell számolnunk a régi elképzelésekkel, mítoszokkal és babonákkal, melyek a méhek létezésének értelméről szólnak! Elég volt abból, hogy a méhkas úgynevezett közösségi érdekeinek vessük alá önmagunk boldogulását. A progresszió egyik leglényegesebb alapelve, hogy nem létezik az egyes méhecske egyéni boldogulásánál magasabb rendű cél. A méhcsalád, a méhkas, a kaptár, mind pusztán társadalmi konstrukciók, amelyek oly hosszú időn át nyomorították meg méhek milliárdjainak életét, a méhek egyéni boldogulásra való képességét. Éppen ezért porig kell rombolni minden méhkast, és egy új, szabad és csodálatos jövő felé vezetni a jobb sorsra érdemes fajunkat.

A negyedik lépésben be kell szüntetni a hadkötelességet, le kell szerelni minden őrt, és be kell szolgáltatni minden fullánkot. A régi, progresszió előtti világban talán volt még létjogosultsága, de mára idejétmúlt és barbár dolognak számít a fullánkok használata. A progresszió az egész természetet átitatta, így elérkezett a különböző fajok békés egymás mellett élésének időszaka. Forradalmi szervezetünk föl is vette már a kapcsolatot a VONSZ-szal (Vegán Oroszlánok Nemzetközi Szövetsége), a CEÓ-val (Cápák az Erőszakmentes Óceánokért), a MoBiKaT-tal (Monogám Bikák és Kakasok Társasága), valamint a TÁNSZ-szal (Transzfajú Állatok Nemzetközi Szövetsége). Mi valamennyien úgy látjuk, hogy ideje meghaladni a természet rendjéről szóló babonás doktrínákat, és új, haladó ideológiai alapokra helyezni a világot.

A természet adta meghatározottságainknál sokkalta fontosabb az, hogy mit gondolunk önmagunkról, hiszen a létezésünk középpontja és egyetlen értelme mi magunk vagyunk. Ahogy egy nagy bölcselőnk mondta: Cogito, ergo Zümm.

Úgyhogy mostantól ne jöjjenek azzal a progresszió kerékkötői, hogy biológiai adottságukból kifolyólag csak a királynők képesek petéket lerakni, hogy rövid a nyelvük a nektár összegyűjtéséhez, valamint hogy gyűjtögetésre alkalmas kosárkájuk sincs! Elég baj az, hogy erre hivatkozva évszázadokig megengedtük, hogy a királynők pöffeszkedjenek, és uralkodjanak rajtunk!

Csak azért, mert a dolgozók kis termetűek, az ivarszerveik nem alkalmasak a párosodásra, a nyelvük hosszú, a testük különleges kialakítása pedig pont a virágpor összeszedésére teszi őket alkalmassá, el kell fogadják, hogy ez a sorsuk? Csak ezért valóban föl kell hogy adják családalapításról szóló álmaikat, és le kell mondjanak a királynői léttel járó kényelemről?

És az, hogy a herék biológiailag képtelenek a virágpor illetve a nektár gyűjtögetésére, továbbá hogy viasztermelő mirigyük sincs, már elegendő ok arra, hogy valóságos naplopókként éljenek, és rövidke életük során mást se tegyenek, mint zabáljanak és időnként magukévá teszik a királynőt?

Mondjuk ki: Elég volt!

A leghatározottabban föl kell lépni azokkal a méhekkel szemben, akik a világjobbító szándékainkat ellenzik! Egyes csökött agyú, vallásos egyedek a méhek teremtőjére hivatkozva állnak ellent, mondván, hogy létezik egy Örök Rend, amely rend a fajunk fennmaradásának záloga, így tiszteletben kéne tartanunk azt. Nevetséges, tudománytalan babonaság, a haladó és progresszív gondolkodás mindenkori kerékkötője!

Ugyanilyen nevetségesek a tudomány nevében aggályoskodók, akik a biológiai adottságainkra hivatkozva állnak ellent, és tagadják dicsőséges utópiánk létjogosultságát. Nem értik a progresszió lényegét, mert beleragadtak a középkor posványos ideológiai mocsarába.Képtelenek fölfogni, hogy egy dolog a biológiai hozottság (tehát hogy kinek, minek születtünk), és egy másik a társadalmi szerep (azaz hogy kinek, minek érezzük magunkat), amelyet minden méh magának választhat meg! Igen, ha egy here királynő identitással él, akkor minden méh köteles eszerint viszonyulni hozzá. És ha egy dolgozó herének érzi magát, akkor hereként is élhet.

A tudomány mára lehetővé tette, hogy kívánság szerint átalakítsuk a testünket. Ha egy munkás szeretné, műtenek neki csinos kis (vagy jó nagy) ivarszerveket, és leműtik róla a kosárkát, különböző implantátumok segítségével pedig bármelyik here királynő méretűre nőhet.

Sőt, a progresszív méhek felvilágosult társadalmában további 72 átmeneti identitás is létezik, melyekből ezúttal csak néhányat említenék meg:
- Biméhecske: Királynő testtel rendelkező, de virágport gyűjtögető méh.
- Transzhere: Munkás vagy királynő ruhát viselő here.
- Pánméhecske: Nektárgyűjtögető here, aki munkásruhában petéket rak.
- Fluidméh: A méhkasból munkásként kirepülő, de oda hereként visszatérő méh.
- Placent méh: Sütemény tudatú méh, más néven méhlepény.
- Lóhere: Hatalmas, négylevelű, önmagát mázlistának tartó hím.

Hogy győzelmünk teljes legyen, szeretnénk, ha a régi, meghaladott világra utaló szavainkat is megváltoztatnánk! Javasoljuk az önmagában is bumfordi és kirekesztő “here” szót "termékenység felelős"-re, a súlyosan lealacsonyító “munkás”-t “tevékenykedő”-re, a feudalizmust és a matriarchátust megidéző "királynő"-t pedig "petelerakó"-ra cserélni.

Fajunk újjá alakított nyelvét javaslom "virágnyelv"-nek hívni.

Ha mindezt elértük, már csak néhány intézkedés marad, és elérjük a hőn áhított célt:

A virágport és a nektárt ezentúl minden méhecske kizárólag a maga örömére gyűjtögeti. Persze csak ha akarja. A gyantát a továbbiakban kizárólag szépészeti célokra használjuk! (Esetleg a tücsök kaphat belőle, hogy a vonóját bekenje vele.)

A méhtáncot meg kell szabadítani a rárakódott évezredes, unalmas berögzöttségektől. A jövőben a felderítők többé nem a virágmezők felé vezető útvonalat táncolják el! A méhtánc a jövőben kizárólag az öröm és az élvezet forrása minden méhecske számára.

Tisztelt elvtársak!

Azzal szeretném befejezni, hogy ha majd a múltat végképp eltöröltük, és a fentebbi rendelkezéseket maradéktalanul érvényre juttattuk, akkor végre minden méhecske egyenlő lesz, nem lesz több különbség méhecske és méhecske közt! Ha majd nem lesz többé család, királynő, here és dolgozó, nem lesznek többé a méhek biológiai különbségére utaló szavak, akkor majd eltűnik a földről a burzsoázia, annak szimbólumai, a méhkas, a kaptár, a pergető, a lép, és ezekkel együtt eltűnik majd az évezredek óta tartó szenvedés, eltűnik a kirekesztés és a társadalmi igazságtalanság!

Ja, meg a méz...

Lejegyezte: Bolyki László

süti beállítások módosítása