Így szabadultam ki a drog fogságából #3
SZEMlélek 2018. augusztus 27.

Így szabadultam ki a drog fogságából #3

Folytatódik a SZEMlélek szerzője, Szőke Tibor története saját mélyrepüléséről, ami felíveléssel folytatódott. A "Nincsfüggőség" kötet újabb részét közöljük.

szt1.jpg

A tökalsó tökre felsős lesz

Az új lakhelyünk nem volt messze a mamától. Két háznyira. Két szoba, albérlet. Szintén kocka. Persze, hogy panel. Ötödikes voltam, amikor beköltöztünk, végre felsős. Az már valami: nem vagyok már kis tökalsós. A büszkeségem, mint valami háziállat, hízott a szívem melegén. Ez a költözés nagy megkönnyebbülést hozott, feloldódott a nagyanyám kötött és szigorú napi és életrendje. Szabadabb lettem. A suli után hazamenve bekapcsolhattam a tévét, kinyithattam a hűtőt, ehettem, amikor akartam. Nem kellett az utcára menekülnöm, otthon is maradhattam. Nagy dolgok voltak ezek. Hamar hízni is kezdtem.

Ahogy növekedtem, egyre mohóbban vágytam arra, hogy figyeljenek rám. Volt egy szokásom: mindig vinnem kellett valamit az iskolába, amivel dicsekedhettem. Minden áldott nap. Rosszul voltam, ha nem volt nálam egy könyv vagy játék, bármi, amivel kitűnhettem a többiek közül, amit érdeklődve figyeltek az iskolatársaim.

Gyakran szimuláltam betegségeket is, fájt a hasam, szédültem. Többször elvittek orvoshoz, egyszer még kórházba is utaltak kivizsgálásra. Utána jócskán megcsappant a rosszulléteim száma. Egyre többet tanultam meg a világról, és ez aggasztott. Ha olyan hírt hallottam, ami arról szólt, hogy meghalt, vagy balesetet szenvedett valaki, napokig azt elemeztem, hogyan én hogyan kerülhetném el a hasonló helyzeteket. Mit tehetnék azért, hogy minél kevesebb rossz történjen velem? A biztonságra való törekvés uralta a gondolataimat, helyt akartam állni, bármi is történjék velem.

Sok filmet láttam: ha volt bennük olyasmi, ami felzaklatott, lefekvéskor rettegtem, és azért imádkoztam, hogy ne álmodjak vele. Egyre többen voltak: cápa, polip, patkányok, vadállatok, az ördög. Hálás voltam, ha másnap rémálom nélkül kelhettem fel. Úgy véltem, hatnak az imáim. Jó lett volna tudni, hogy a filmek és a szorongás között is van összefüggés. A nagyobbak egy legyintéssel elintézték gyermeteg félelmeimet.

Senkitől nem kaptam kielégítő magyarázatot arra, hogyan óvhatnám meg magam ezektől az ártalmaktól, bár apakettő és anyám is sokszor próbáltak enyhíteni a szorongásaimon.

Két rettegés között megindultak a fantasztikus kilencvenes évek, kinyíltak a kapuk az élet minden területén. Jöttek a nyugati csokik – amikhez korábban csak dollárboltban juthattunk hozzá, nagy ritkán –, felépült az első pécsi bevásárlóközpont, a Fema, szupermarket nyílt Siklóson. Megkaptam az első kindertojásomat. Az utcán azzal dicsekedtünk, ki milyen csokit evett, vagy ki mikor volt a Femában. Gyöngyöző sárga húslevesként forrtam az irigységtől, amikor egy nap megláttam az ablakunk előtt elsétálni akkori kedvenc barátomat. Vele lógtam a legtöbbet a suli után. Moziba ment. Egyedül. Nélkülem. Állandóan versengtünk, ki mennyire menő. Moziba őt sokkal többször engedték el, olyan filmekre is, amiket én nem nézhettem meg. Mindig előttünk sétált el. Micsoda igazságtalanság! A retináim állandóan mozgóképre vágytak. Volt, hogy olyan horrorfilmre is behazudtam magam, amit azóta sem mertem megnézni. Kiszaladtam az előadásról. Elég bátor voltam ahhoz, hogy félhessek.

Az utolsó csillagharcos volt az első film, amit egyedül láttam. A főszereplője imád videójátékozni, és mikor megdönti a gép rekordját, érte jönnek a földönkívüliek, háborúzni viszik más galaxisokba. Bolondultam mindenért, ami tudományos, vagy fantasztikus, vagy ezek keveréke. Láttam az összes Deltát. Állandóan ki voltam éhezve az új impulzusokra, új ismeretekre. Függő voltam, az újé, az ismeretlené. Az agyamnak újabb és újabb ingerekre volt szüksége, és mint egy nagy teljesítményű ipari porszívó, mindent magába szippantott. Tudni, tudni, és tudni akartam, mindent, mint aki most tépte le a tudás fájának gyümölcsét és ettől csak még éhesebb lett. Nem sejtettem, hogy ebbe később majd tényleg belebolondulok.

Testileg elmaradtam a kortársaimtól, többségük erősebb fizikumú volt, és hiába mondták sokan, hogy okos vagyok, az önbizalmam csúnya sebeket szenvedett. Imádtam a matekot, ekkoriban még értettem is, sokáig a három legjobb tanuló között voltam. Amíg lendületből kellett tanulni, addig nem okozott gondot. Szerettem a jó tanulók közé tartozni, ők több figyelmet és elismerést kaptak a tanároktól is. Meg otthon. Jó érzés volt használni az eszem és megfelelni az elvárásnak, hogy okos vagyok. A mamám és az anyám legalábbis ezt állították. Azt persze nem tudtam még, hogy nem az az okos, akinek megy a matek alsóban.

A magatartásomat ritkán dicsérte pedagógus. Osztálybohócként raboltam a figyelmet. Mindenkiét, bárkiét, bármikor. Közbeszóltam a tanórákon, minden létező módszerrel igyekeztem megnevettetni az osztálytársaimat. Sok mindent megtettem, hogy rám figyeljenek. Mindig szerelmes voltam valakibe. Szerintem a többi srác is, bár erről nem beszéltünk akkoriban. Egy új osztálytársamba rendíthetetlenül belehabarodtam. Szeplős volt, és annyira, de annyira szép. Sokat mosolygott, amitől még szebb lett. Gyakran beszélgettem vele és a barátnőjével. Egy teadélutánon többször is táncoltam vele, akkor jött túl közel a szívemhez. Pár nappal később egy nagy papírra kis betűkkel felírtam, hogy ’i love you’. Nem tudom, miért angolul. Összehajtogattam, és odaadtam neki. Majdnem szerelem volt, lángoltam és eloltottak.

Ekkoriban ismerkedtem meg anyai nagyapámmal. Soha nem láttam korábban. Azt tudtam, hogy elvált a mamától, és azóta nem is beszéltek egymással. Amikor először megláttam, a pécsi autóbuszállomás lepukkant restijében álldogált egy kisfröccsel a kezében, meg egy cigarettával. Már ebben a percben imádtam. Élete utolsó évében járt már akkor, de ezt még nem tudtuk. Egyszer elvitt moziba. A Ragadozót néztük meg, az én kérésemre. Hazafelé menet morgolódott is, hogy milyen filmeket adnak mostanában. Moziztunk a papámmal, evilági életünkben először és utoljára.

Bízom benne, hogy a Mennyországban sok filmet nézünk meg együtt, és azt is elmondja majd nekem, mi nem tetszett neki a Ragadozóban.

Szőke Tibor

* * *

Ide kattintva rendelhető meg a Nincsfüggőség című kötet.

book_cover3.png

süti beállítások módosítása