Furcsa szerzet az ember. Amíg nincs baj, addig minden olyan magától értetődő. De olykor a dolgok egy pillanat alatt megváltoznak. Ám ha valamit elvesz az élet, add helyette mást.

Július harmadik hetében zajlott Szegeden a 11. Sárkányhajó Klub Legénység Világbajnokság. Ez azt jelenti, hogy nem nemzeti válogatottak csaptak össze, hanem egyesületek csapatai versenyeztek. 28 ország vett részt az eseményen Új-Zélandtól Iránon át Kanadáig – természetesen Magyarország is rajthoz állt. Ki több, ki kevesebb csapattal képviseltette magát. Érkezett egy csapat Nagy-Britanniából is. Az volt a nevük, hogy Purple Warriors – Bíbor Harcosok. Kíváncsi lettem rájuk, mert az Adaptive Paddlers kategóriába sorolták őket. Alkalmazkodó Evezősök??? Kik ők?

Ezt a csapatot 2016-ban hozták létre. Alapítói olyan emberek, akik a brit hadsereg valamelyik alakulatánál szolgáltak, és szolgálatteljesítés közben maradandó sérülést szenvedtek. A sebesülésüket követően olykor évekig tartó rehabilitációs folyamaton estek át, hogy a lehető legteljesebb életet élhessék. Ez alatt az idő alatt az embernek nemcsak a teste, a lelke is megváltozik. Elkezdi másként látni a világot és elkezdi másként látni önmagát a világban.

"Légy elég erős, hogy egyedül is talpon maradj!
Légy elég okos, hogy tudd, mikor van szükséged segítségre!
Légy elég bátor, hogy kérjed is!"*

Ezek az emberek elkezdik keresni azokat a lehetőségeket, amik a korlátaik mellett is gazdagabbá teszik az életüket. Sokféle lehetőség van. A sport az egyik. Olyan egykori katonák, akik több évtizedig szolgáltak, zömmel megjárták Afganisztánt, Irakot, esetleg korábban a Falkland-i háborút, létrehoztak egy sárkányhajó klubot.

A sárkányhajózás nem egyszerűen csak sport. Ebben az ősi, kínai eredetű sportágban ugyanis alig van szerepe az egyénnek. Van ugyan egy kormányos és egy dobos a hajó két végén, de egyedül semmire sem mennek. Két hajóosztály létezik, az egyikben 10, a másikban 20 evezős ül. Azaz 12, vagy 22 embernek kell tökéletes egységben végeznie a dolgát. Így azután nemcsak önmagunk fizikai legyőzése a hangsúlyos, hanem a közösség is. Ha csak egyetlen evezős hibázik: összeakadnak a lapátok. Ha a kormányos hibázik: borul a hajó. Ha a dobos hibázik: kitör a káosz a hajóban. Tökéletesnek kell lennie az összhangnak.

Az olyan embereknek, akik egy súlyos sérülés következtében hirtelen kívül kerültek a világ magától értetődő folyásán, akiknek nehézséget okoznak az olyan hétköznapi tevékenységek, amik korábban egyszerű automatizmusok voltak, hangsúlyosan szüksége van egy ilyen közösségre. Szüksége van a többiekre, és szüksége van arra a tudatra is, hogy rá is szükség van. Ő is olyan, mint mások.

„A Bíbor Harcosoknak köszönhetően most sokkal inkább élek, mint létezem.”

Ezek az emberek az átlagnál sokkal nagyobb erőfeszítést tesznek azért, hogy eredményeket érjenek el. Aki a kórházi ágyon feladja, az ott is fog meghalni. De vannak, akik nem adják fel. Olykor a saját orvosaikat is meglepik azzal, hogy a várhatónál sokkal nagyobb mértékű gyógyulást érnek el. Sok minden fejben dől el. Az életük válaszúthoz érkezett és el kellett dönteniük, hogy belesüppednek a betegségbe, sajnálják magukat és másoknak kiszolgáltatottan élnek, vagy összeszorított fogakkal küzdve legyőzik a testüket, de sokkal inkább legyőzik önmagukat. Edzett testben edzett lélek.

„Tudd, hogy van benned valami, ami sokkal nagyobb, mint bármilyen akadály!”

Őfelsége Hadseregének természetesen van saját rehabilitációs programja, amelynek BattleBack a neve. Nehéz hasonlóan frappáns módon jól lefordítani: a battle jelentése: csata, a back jelentése: vissza. Természetesen a Purple Warriors létrehozása során is együttműködtek, és más társadalmi szervezetek szakemberei is elmondták a véleményüket, megosztották a tapasztalataikat.

A klub elnevezésben a „Harcosok” szó magától értetődő. A „Bíbor” szó arra utal, hogy ebben a csapatban a hadsereg, a légierő és a haditengerészet tagjai is megtalálhatók. A katonai szlengben ugyanis azokat az akciókat hívják bíbornak, amelyben többféle alakulat együtt harcol. A bíbor ugyanis keveréke a három egység színének, a tengerkéknek, az égszínkéknek és a vörösnek. A Bíbor Harcosok egyesületnek nincs állandó központja, hálózatszerűen működtetnek sárkányhajó csapatokat az egész országban. Minden csapat önállóan tréningezik, de havonta egyszer szerveznek közös tréninget is valamelyik helyszínen. Mindegyik csapat Purple Warriors néven vesz részt sárkányhajó versenyeken.

„Először megteszed azt, amit muszáj megtenni. Aztán megteszed azt, ami lehetséges. És egyszer csak megteszed azt, ami lehetetlen.”

„Nem minden sérülés látható”. Sok segélyszervezet tűzte már zászlajára ezt a mondatot. És valóban, ez a mondat sokat segít azokon, akik fizikailag sérültek. Mindannyiunknak vannak sérülései az életben, miért pont azok lennének mások, akiknek látható a sérülése. Amikor a Bíbor Harcosok a hajóban ülnek, az ő sérülésük sem látható. Ugyanúgy szeli a vizet a sárkányfejes hajó alattuk is, mint mások alatt. Csak amikor a dobogóra állnak, akkor érzékelhető, hogy sokuk nehezen jár, művégtaggal él, botra támaszkodik. De amikor átveszik az érmeket, akkor az ő szemük is ugyanúgy ragyog, mint a mellettük állóké.

„Aki egyszer elesett, de felállt, az sokkal erősebb, mint aki soha nem esett el.”

Gundel Takács Gábor

(*Az írásban található idézetek egy-egy bíbor harcostól származnak és a purplewarriors.org oldalon olvashatók eredetiben. Képek forrása: a Magyar Sárkányhajó Szövetség közöségi oldala és teesdragonboatfestival.co.uk)