A halál torkából visszatért fiatal pap, Németh János nem csupán rajong a motorozásért, hanem őt is különös tisztelet övezi a motorosok körében. A virágszórós katolikus ünnepen is megjelentek a kétkerekesek.

– Honnan jött ez ötlet, hogy Úrnapján aktív szereplők legyenek a templomotokban a motorok és a motorosok is, alighanem egyedülálló módon volt az országban?
– Nagyon fájóan nézem, ahogy szétválik az emberekben a vallásos élet a mindennapi élettől. Pedig ennek egybe kellene forrnia. Nem jó, hogy csak "hétvégi keresztények" módjára élnek oly sokan. Szóval honnan jött az ötlet? Hát, ebből az érzésből! Pap vagyok –  bármi, amit teszek, ebben a hivatásban teszem. Ilyen a szenvedélyem is, a motorozás. Ezt tudják rólam a motoros társadalom egyre szélesebb rétegeiben is, és azt tapasztalom, örülnek neki, hogy van közöttük egy pap. Bennem természetes módon kapcsolódik össze a motorozás iránti szenvedély a hivatással, akár egy nagyobb egyházi vagy világi ünnep kapcsán is. Megkérdeztem őket, hogy részt kívánnak-e venni egy ilyen szentmisén és körmeneten. Azonnal igent mondtak.

– Vallásosak a motorosok?
– Van, aki úgy nevelkedett közülük, hogy volt kapcsolata az Egyházzal (elsőáldozás, házasságkötés), de jelentős részük úgy nőtt fel, hogy semmi kötődésük nincs, sőt, csak rosszat hallottak mindenféle papokról. Na, ez azért mára változott... Őszinte leszek: nagyon szeretem őket! Egyenesek, nyíltak és nyitottak is a jó dolgokra. Tényleg úgy vagyunk, mint egy család. Tanulunk egymás mellett szépen élni. Ott vagyok az ő rendezvényeiken, s tőlem meghívást kapnak az én szertartásaimra.

– Járnak szentmisére?
– Vannak, akik már rendszeresen kopogtatgatják a templom padjait, s vannak, akik még csak nagy ünnepekkor. Vallom: a hit ajándék! Semmit nem erőltetek (a csúnya beszéd kivétel, azért mindig rájuk szólok).

– Mit szóltak a hívek?
– Nagyon örülnek, ezt el mondják nekem is és a motoros barátaimnak is. Egy-egy ünnephez kapcsolódva meg is kérdezik tőlem a hívek jó előre: "A motorosok jönnek, ugye?" Ennek kimondottan örülök!

– Mit szóltak a barátaid, hogy virágszirmokon hajtottak a motorokkal?
– Én azt hiszem, ilyenkor kevés a szó. Érzések vannak. Főleg azoknál a motoros barátaimnál, akik nem vallásosan nevelkedtek, s még sohasem láttak ilyet. Amikor az oly sokak által csak "őrült motorosoknak" nevezett emberek mély tisztelettel vezetik fel az úrnapi körmenetet, s aztán az áldást kapva ugyanilyen tisztelettel zárják az előttük Oltáriszentséget dicsérő emberek sorát, miközben virágszirommal van telehintve az út, azt hiszem, ez mindenkinek jó érzés lehet! Meghitt, szép, rendezett és Lélekkel átjárt együttlét volt.

– Mivel zárult az úrnapi ünneplés?
– A helybeliek süteményeket sütöttek, üdítőket készítettek ki, kifejezetten a motorosoknak! Ők pedig minden gyereket, aki csak akart, maguk mögé ültetve elvittek egy kis nyugodt gurulásra. Szép volt! Minden motorozáskor az az érzés van bennem, hogy ha az Úr Jézus emberi mivoltában most élne köztünk, én tényleg ezt mondanám neki: "Uram, te tudsz vízen járni, olyat én nem tudok! De tudok motorozni! Pattanj fel mögém! Hiszem, hogy mosolyogva meg is tenné...