Nagy öröm számomra, hogy a kereszténység kezd trendi lenni, egyre-másra születnek jobbnál jobb kezdeményezések. Ilyen a Mladifest is.

Életem sötét középkorában nem tudtak volna egyetlen fesztiválra sem elrángatni, mert egy percig sem vonzott soha egyik sem. Aztán megtértem és ezen véleményem továbbra sem változott. Mígnem egyszer csak – nincs is jobb, mint ezt Urunk Mennybemenetelének napján leírni – meghívtak tanúságtételre a máriabesnyői Mladifestre. Elvinni egy történetet, hogy miként hittem el végre: szeret engem az Isten.

Alig várom, hogy elmondhassam másoknak, hogy ők is elhiggyék: hinni kell, szeretni pedig kötelező. Ezt megtanulni egy élet, de másról nem is szólhat. Hiszen nincs üdvösség senki másban.

Sokszor elfelejtjük, honnan jöttünk, aztán megint... Nehéz a krisztusi képben maradni, mert a világ folyton ki akar rángatni a keretből. A minap egy videót mutatott a nevelőapám Atlasról, egy ugráló-futó emberszabású robotról – ámulnak rajta sokan. Nekem meg ilyen tartalmak nézése közben folyton a kézikocsit toló, fémhulladékot gyűjtő, majdnem mezítlábas fiatal legények jutnak eszembe, akik színesítik a bonyolult technikai vívmányokkal átszőtt városképünket. Itt, Magyarországon. Alig állunk a lábunkon a Földön, mégis sokan az űrbe vágynak, talán pont azért. Az űr azonban nem az Ég, ez egészen biztos.

– Ne beszéljünk addig fejlődésről, vagy haladásról, amíg egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik a világban – így hangzik a kedvenc Albert Einstein idézetem. Nem tudom, hol a végünk, s vajon most milyen magas a búza. A konkoly az államig (Államig?) ér, s az ígéret szerint a kettő együtt növekszik, ezért most már igazán történhetne valami biztató. Mondjuk egy Mladifest.

Jól fog esni egy egész bögrényi Mennyország, mellyel most angyalok serege készül szíven önteni minket. Hiszen „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben…” Ott meg együtt leszünk sok-sok százan. Nagyon fel- és belelkesülve várjuk a keresőket, találókat, újragondolókat, együttérzőket, különféléket. Jó lesz, mert jóvá, a Jóért teszik. Hogy tanúságot tehetek, ez keresztény „karrierem” egyik csúcspontja. Hiszen eddig világi iskolák meghívottja voltam, ahol Jézust csak említettem, itt pedig bátran lehet Ő a fő téma. Csatlakozom a Tornacipős Szentek csapatába, akik mindenütt ott vannak. Hála Istennek. És egyre többen leszünk!

Önző majomból emberré válni, ez a megtérésem története – azért maradt még néhány csökevényes állatságom. Olyan jó, hogy nem egyedül kell kiállnom az emberek elé ezt elmondani, mert bizony, a lámpaláz napsütésben is gyötörne. Ott áll mellettem majd legfőbb mentorom, aki a Nyár Legmenőbb Keresztény Fesztiváljának a fővédnöke is: Jézus Krisztus.

Szőke Tibor