Hivatás, elhivatottság, küldetés témáját érintik Varga László püspök aktuális gondolatai.

április 23.
Hivatások vasárnapja után jó emlékeztetni magunkat arra, hogy kereszténynek lenni is hivatás. Ahol a "hivatásos" keresztények vállalják a Krisztus követést, a tanítványi létet és a tanúságtételt, ott több papi, szerzetesi hivatás is terem!

április 24.
A hivatások krízise egyben a hit krízise is. Sokkal többnek van elhívása, mint amennyien igent mondanak rá, mert olyan Istenben hisznek, akire nem merik rábízni az életüket, aki nem irgalom és nem szeretet!

április 25.
Az egyházban csak annak a fő(nök)nek van igazi tekintélye, aki a főhöz, Krisztushoz akar hasonlítani! Az ilyen szolgál, nem uralkodik és szolgálatával engedi kibontakozni, vagy segíti növekedni a körülötte lévőket!

április 26.
Sokan vannak a keresztények között, akik még nem tudják, hogy elérkezett Isten országa. Így számukra a mennyország is nagyon távoli valóság. A remény krízisében élnek, ezért félnek felvállalni keresztény mivoltukat a világ előtt!

április 27.
Nem könnyű tisztelni Isten szabadságát és teljhatalmát, ezért minden szekértábor megpróbálja a maga oldalára állítani. Nehéz követni azt a Jézust, aki szóba állt a Mással és a Másikkal is és mindenkit meghívott az ő országába!

április 28.
Jézus azokat is hívja, akikkel mi nem szeretnénk egy lapon szerepelni, a rossz hírű, nehéz embereket. Akik előtt bezárjuk a szívünket, házunkat és közösségeinket. A kérdése csak ennyi: "Miért féltek kicsinyhitűek?"

április 29.
Csak akkor kerülhetjük el önmagunk, egyházunk, szekértáborunk idealizálását és a Másik démonizálását, ha őszintén szembe merünk nézni saját valóságunkkal!