Időszerűnek tartják a székesegyház nagyszabású rekonstrukcióját, amelynek keretében a szentélyt is átrendezik, a liturgikus előírások szellemében.
A tervekről, elképzelésekről április 12-én széles körben folytattak tárgyalást az Érseki Palotában. Az eseményen jelen volt Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának vezetője és a liturgikus építészet szakértője, Valenziano Chrispino professzor is – adta hírül a főegyházmegye honlapja.
Utóbbi liturgikus teológus szerint a templomtérben az oltár, az ambó és a keresztelőkút hármas egységének kell megvalósulnia. A régi értékek erőszakos átalakítása nem célravezető, a teremtő erő figyelembevételével kell a régit a mai kor emberének használatába állítani, a liturgikus ismeretek figyelembevételével. Úgy látja, egy régi, "igazi vízióhoz" kellett visszanyúlnia a II. Vatikáni Zsinatnak, melyben az egyház Isten népe.
Valenziano Chrispino több kritikai észrevételt is megfogalmazott a keresztelőkút kialakításával és elhelyezésével kapcsolatban. A professzor szerint új oltár szükséges, ezen kívül a püspöki trónus áthelyezését is javasolta.
Rudolf Mihály tervező és csapata hónapok óta dolgozik a felújítás koncepcióján – a jelenlévők is betekintést kaptak a tervekbe. Az elképzelések szerint a székesegyház turisztikai funkciót is kap majd, úgy, hogy ez a liturgikus életet ne zavarja majd. Kialakítanak egy kiállítóteret, s a látogatók körüljárhatják a kupolát, a bazilika tornyában megcsodálhatják a város és környéke látképét.
Piero Marini érsek a téma kapcsán az alábbiakat válaszolta a Szent István Televízió érdeklődésére:
– Miért és hogyan változott a liturgia a II. Vatikáni Zsinat után?
– Lényegesen megváltozott, mert a zsinat előtt a liturgiát, főleg Rómában, mindig a pápa vezette és nem vettek részt a hívek a liturgián, ami egy lassú, hosszú történelmi fejlődés eredménye, amely kezdetben plébániai és lelkipásztori jellegű volt, és csak később vált a pápai udvar szertartásává. Ez azt jelenti, hogy a pápák a későbbiekben, a középkortól kezdve már nem mentek misézni a különböző római templomokba, a plébániákra, hanem visszavonultak a palotájukba. Ott azután kápolnákat építettek, és így lett a néppel együtt végzett liturgiából egy olyan liturgia, amelyen már csak a pápai állam és az udvar néhány tagja vett részt. Ebben az időben lett fontos a szertartásmesterek szerepe, hiszen ők mondták meg, ki hova álljon és mit csináljon, és így eltűnt a szentmisének az a jellege, ami az első évszázadokban még meg volt: a hívő néppel való közvetlen kapcsolat. Így volt ez még az 5. században is, egészen a 7. századig. A II. Vatikáni Zsinattal a liturgia visszatért az egyházatyák korához, ahogyan azt a zsinat óhajtotta. Vagyis, hogy a liturgiában ne a különböző szabályok megtartása legyen a fontos, hanem a hívő néppel való együttünneplés, a lelkipásztori szempont, amelyben a hívek részvétele is fontos, ahogyan mostanában látjuk. A zsinat tehát azt akarta, hogy a pápai udvar liturgiájára jellemző elemek eltűnjenek, és visszatérjenek a plébániai jellegű liturgia jellegzetességei.
– Miért szükséges az egri bazilika liturgikus terének átalakítása?
– Szükséges, hogy átalakítsuk a liturgikus teret, mert a zsinat által óhajtott liturgikus reform szándéka az volt, hogy visszatérjünk az ősegyház liturgiájához, amikor a pápák még a római templomokban miséztek és a szentmisének még lelkipásztori jellege volt. Vagyis nem olyan, mint később, a pápai udvarban végzett liturgiákon. Fontos, hogy a liturgikus jelek is, amelyek a székesegyházi liturgia jellegzetes formái – mint az oltár, az ambó, a miséző pap széke –, amelyeket még a régi gondolkodásmód szerint készítettek, most már nem felelnek meg az olyan egyház elvárásának, amely a hitét a liturgikus közösségben való részvétel által éli meg. A székesegyház az egyházmegye legfontosabb temploma, mert az egyházmegye összes híveinek a temploma, ahova a hívek az esztendő folyamán néhány alkalommal eljönnek és megtapasztalják, hogy egy olyan egyháznak a tagjai, amely ebben a templomban a liturgia által körülveszi a püspökét. Néhány példát is mondok. A bazilikában minden oszlopnak más a színe, mint ahogyan az ízlések is különböznek. Van ugyan szembemiséző oltár, de nem látszik rajta, hogy valóban egy oltárról van szó, azután nincs igazi ambó, hanem csak egy kis felolvasó állvány van. Van egy olyan szószék, amit a püspök csak egyszer-kétszer használ egy évben. Tehát mindezt át kell gondolnunk. Azután nincs a bazilikában igazi keresztelő kápolna. Mindezt a liturgikus funkciókat figyelembe véve újra kell gondolnunk, azért, hogy Isten népe segítséget kapjon a keresztény életben Isten Igéjének hallgatása által, a püspök által vezetett szentmisén való részvétel által. Ezek azok a lényeges dolgok, amelyeket meg kellene valósítani a bazilikában, hogy visszaadjuk Isten népének azokat a nagyobb jelentőségű jeleket, amelyek értük vannak és hozzájuk szólnak.
(Fordította: Dolhai Lajos)
(Forrás és nyitókép: Egri Főegyházmegye)
