A "kellemest a hasznossal" tökéletesen összekötheti a székesfehérvári Hatpöttyös étterembe betérő vendég. Itt ebédelni nemcsak a finom, házias ízek miatt jó, hanem ezzel valódi segítséget nyújt a 15 megváltozott munkaképességű dolgozó megélhetéséhez is.

– Iszonyú nehezen indult – adja meg a felütést Hermann-né Nagy Vera. Az egykori magyartanár 2009-ben vágott bele az étterem felépítésébe, hogy ezzel saját, legkisebb lányának is munkát adjon, ha eljön az ideje. 

2012-ben nyílt meg a konyha, ahol értelmi sérültek dolgoznak pincérként, konyhai kisegítőként, mosogatóként nagy örömmel, elismeréssel övezve. De az előítéletekkel való küzdelem még 3 éven át folytatódott.

– Át kellett törnünk egy nagyon vastag falat. Az egyik kolléganőnk egyszer a buszmegállóban mesélt a Hatpöttyösről, na, az jó hely, mondták neki, biztos belecsorog a gügyék nyála a levesbe – meséli Vera a szomorú történetet. – Egy ingerült vendég egyszer kiabálni kezdett az egyik pincérünknek, hogy micsoda egy hülyegyerek. Ennél durvább sztori még nem volt, inkább csak nagyon sok bántó, buta mondatot hallottunk vissza.

Vera szándéka, hogy legfeljebb kedves, szerethető arcot adjanak a megváltozott munkaképességűek – úgy is, hogy az az egész projekt lényege, hogy nekik munkájuk, megélhetésük legyen –, magukon a fogásokon nem veheti és nem is vegye senki észre, hogy enyhe vagy középsúlyos sérültek készítették, szolgálták fel. Sőt.

20 alkalmazottból 15 értelmi sérült, ám mind csapatként dolgoznak együtt, nagy szeretetben. Nehezen gazdálkodják ki fennmaradásukat, osztja meg nehézségeiket Vera. 

A Hatpöttyös étteremről és dolgozóinak történetéről a Nők Lapja Café oldalán olvashatnak tovább.