Egy katolikus misén a prédikációt viccmeséléssel zárta a pap. A jó tréfákról pedig tudjuk, hogy gyakran azért derülünk rajtuk, mert úgy érezzük, hogy van bennük némi igazság.

Nemrég új plébánost helyeztek a településre. Egyik mise végén idős nénik mennek oda hozzá, és hálatelt szívvel mondják neki:

– Úgy örülünk, hogy maga lett az új papunk.

– Köszönöm! De mi okozza az örömüket?

– Hát, maga nem úgy beszél, mint a korábbi plébános, aki folyton a pokol kínszenvedéséről szónokolt.

– De hát én is gyakran beszélek erről.

– Igen, de az elődje szavain azt éreztük, mintha örülne, ha oda is kerülnénk.