Január 1-jén, a béke világnapján fáklyás felvonulást szervez Budapesten a Szent Egyed Közösség, amelynek hazai vezetője szerint a menekültek a békét keresik.

A felvonulás Január 1-jén 17 órakor kezdődik a fővárosban, a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, az alsó rakparton, Boldog Salkaházi Sára emléktáblája alatt – adta hírül a Magyar Kurír. Innen vonulnak fáklyákkal és a háborútól szenvedő országok neveivel a résztvevők az egyetemi templomhoz, ahol 18 órakor ökumenikus imádság kezdődik a békéért, a háborúban szenvedő országokért Bíró László katolikus tábori püspök vezetésével.

A portálnak interjút adott a programot szervező közösség hazai vezetője. A teljes szöveg ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány gondolatot idézünk Szőke Péter válaszaiból.

A Szentföld az ókori Szíria tartomány része volt, Jézus igehirdetésének visszhangja eljutott ide. Pál a damaszkuszi úton találkozott a Feltámadottal. Az ugyancsak szíriai nagyvárosban, Antióchiában nevezték a tanítványokat először keresztényeknek. Ma Szíria rosszabb állapotban van, mint akkoriban. Sok gyerek nem az iskolát, hanem a háború iskoláját járja ott az utóbbi években. Azok a gyerekek, akik a humanitárius folyosókon Európába menekülnek, mit rajzolnak? Szétlőtt házakat, vért... Miért van ez? A biztonságpolitikai szakértők biztosan tudnak rá bonyolult válaszokat. Mi azt mondjuk, hogy a gonosz ereje tör fel, mint a láva, és pusztítja el rövid idő alatt azt a civilizációt, amelyet ott évszázadok vagy évezredek alatt az együttélés létrehozott. Jézusnak nem jutott hely a betlehemi szálláson. Vajon jut-e neki hely azokban a szívekben, amelyek gyűlölettel vagy félelemmel vannak tele? Jézus a Béke Fejedelme, ahogyan Izajás megjövendölte. A felvonulással azt akarjuk megmutatni, hogy városunkban van hely; kell, hogy jusson hely neki.

A menekültek a békét keresik. Mert ahonnan jöttek, ott ebből van a legnagyobb hiány. Tehát szövetségeseink a béke növelésében. Másrészt általában nem üres kézzel jönnek: ez is fontos. Egy korábbi üzenetében a pápa a remény harcosainak nevezte őket. Európa ma meglehetősen rezignált; szüksége van a reményre, a remény hordozóira. A közösség karácsonyi ebédjén, Budapesten segítőként részt vett egy szír fiú: nem menekült, hanem hazánkban tanuló diák. A vendégeknek, akik között hajléktalanok, magányos idősek, szegény családok és néhány menekült is volt, vagyis a közösség egész népének ezt mondta: köszönöm, hogy itt lehetek, hogy szolgálhatok, én, aki muszlim vagyok, de a népem a karácsonyt ünnepli.

Az imádság lázadás az igazságtalanság, az erőszak ellen. Ábel vérének napjainkig kitartó kiáltása az Úrhoz, hogy adja meg azt a békét, amelyet mi, emberek nem tudunk egymásnak megadni.

(Kép forrása: santegidio.org)