Kevés magyar dal ért el nagy nemzetközi sikert – most az egyik ilyen szerzeményt sikerült alapjaiban meggyalázni.

Kinek mondjam el vétkeimet? Ki ne emlékezne Jenei Szilveszter dalára, amellyel Bayer Friderika az eddigi legjobb eredményt érte el az Eurovíziós Dalfesztiválon a 4. helyezéssel? Az alkotásnak külön Wikipedia-lapja van, ahol kiderül, hogy 1994-ben több zsűritag is maximális pontszámmal jutalmazta az egyszerűségében és drámaiságában is felemelő, lelket karcolgató dalt. Az a nyilvánvaló információ is elolvasható azon az oldalon, hogy "A dal egy fohász Istenhez, melyben az énekesnő azon tűnődik, hogy kinek mondhatja el bűneit."

Az eredeti felvételt azóta többször, többen feldolgozták (ide kattintva hallható egy példa, itt pedig egy másik), de csak az HBO Terápia című filmsorozatának "előzetes zenéjeként" sikerült odáig süllyedni, hogy valakik kiiktatták Isten nevét a neki szóló fohászból. Az "Istenem" szó helyére a sokkal mélyebb jelentésárnyalattal bíró "hümm, hümm", pontosabban "hmmm-mmm..." került. Hogy miért adta ehhez arcát, nevét, hangját Zorán, nagy talány, de ha úgy érzi, pályája végén ideje lerombolni mindazt, amit hosszú évtizedek alatt felépített – ő tudja.

Persze, lehetne azzal érvelni, hogy ez egy "átirat" (nem csupán egyetlen szó változott a szövegben), és egy terápiás témakörhöz jobban illik a név szerint ki nem mondott "valaki", aki lehet Isten, lehet valami más megfoghatatlan fentebbvaló – sokáig lehetne ragozni a magyarázkodást. Csakhogy nem volt kötelező egy létező, Isten nevét igenis kimondó dalt felhasználni ehhez a sorozathoz. Ez nem az a dal, de nem is egy másik, hanem egy torzó, korcs, öszvér.

Nem ismerem Zorán világnézetét, hitét, de olyan nagy formátumú előadóról van szó, aki ugyanúgy felemelően énekli a színpadon a "Kell ott fenn egy ország" szerzeményt – ez sem saját alkotás, hanem fordítás, de legalább hitelesnek mondható –, ahogy zenésztársaival közösen szívesen táncra perdül egy jó kis kólóra, aminek a szövegében szentektől a jó Istenig nyugodtan megfér néhány konkrét vallási utalás.

Ha az HBO, vagy bármely kapcsolódó "ötletgazda" ilyen istentelenítésre akart vetemedni, kérdés, hogy a dal szerzője, Jenei Szilveszter (vagy a dal jogtulajdonosa, de a döntésből aligha lehet az alkotót kihagyni) miért, mennyiért hagyta ezt jóvá. Ennél is hangsúlyosabb dilemma, hogy ha már mindenképpen meg kellett erőszakolni egy dalt, miért vállalt be ilyen tettet egy akkora művész, mint Zorán. Sorban állnának a lehetőségért az elmúlt években nagy halmokban kitermelődő ötperchírnév sztárocskák, nyugodtan át lehetett volna nekik engedni a kihagyható lehetőséget. Így viszont jelentősen csorbul a hitelesség – mostantól az üzenetcsorbítás is bele fog tartozni abba az életműbe.

Vannak, kell, hogy legyenek olyan értékek, amelyek esetében nincs az a pénz, nincs az az ajánlat, amit elfogadunk. Feltéve, ha értékőrző, értéktovábbadó világítótoronyként mutatunk utat embertársainknak. Még jó, hogy van, akinek elmondhatjuk a vétkeinket...

Gégény István