Hollywood ismét felfedezte magának a keresztény tematikájú filmeket és érezhetően nagy lehetőséget lát bennük. De mi felfedezzük-e az ebben a trendben rejlő lehetőséget? Keresztények, moziba be!
A folyamat nem véletlen. Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanis létezik egy viszonylag széles, moziba járó, a keresztény filmek iránt érdeklődő réteg, akik számára anyagi szempontból is megéri elkészíteni ezeket a produkciókat.
Ha visszanézünk az elmúlt évtizedre, Magyarországon többnyire Alex Kendrick alkotásai szolgáltattak beszédtémát a "keresztény filmek" témakörében. A Fireproof, a Facing the Giants vagy a Courageous hamar népszerűvé váltak a hívők között, filmklubok és közösségi vetítések kedvelt választásai voltak. Moziba azonban egyik sem jutott el, egyrészt nem sikerült hozzájuk forgalmazót találni, másrészt még messze vagyunk egy olyan mozis kultúrától, ami garantálja, hogy egy keresztény film sikeres legyen itthon. A tengerentúlon viszont lassan azt tapasztaljuk, hogy a filmforgalmazók egymással versengenek keresztény filmek bemutatásáért. A változáshoz nagyban hozzájárult A Biblia című minisorozat, amit 2013 márciusában mutatott be a History Channel. Érdekesség, hogy a sorozatot egy olyan producer szállította (Mark Burnett), aki a Survivor és más hasonló valóságshow-k világából volt ismert, nem pedig bibliai témájú filmekből. Burnett és felesége a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig, öt, kétórás epizódban dolgozta fel a történeteket, részenként 2-3 sztorit kibontva. A megvalósítás lenyűgöző volt, és ez a nézettségben is megmutatkozott: az első részt 13,1 millió néző látta, ami az év legnagyobb kábeltelevíziós nézettségének számított.
A Biblia öt este alatt összesen 100 millió(!) nézőt hozott a History Channelnek. Valami elindult.
Nem sokkal később elkezdődtek az egész estés Noé és az Exodus című filmek forgatási munkálatai, majd A Biblia minisorozatból 140 perces filmet vágtak össze Son of God (Isten fia) címmel. Ez utóbbi már a magyar mozikba is eljutott. A Biblia sikere azért tett jót a vallási témájú projekteknek, mert a stúdiók hirtelen elkezdtek bízni az ilyen jellegű tartalomban, és anyagilag is jobban megtámogatták a készülő filmeket. Másrészt a siker hatására sürgették a forgatásokat, és előrébb hoztak néhány premiert - ennek köszönhető, hogy 2014-ben több ilyen film került a filmszínházakba, mint az azt megelőző 11 évben, és ez a trend azóta is folytatódik. Az ok viszonylag egyszerű: a vallási témájú filmek nagyon jól keresnek a mozikban, ha rutinos, értő stáb dolgozik rajtuk. Mel Gibson Passiója 2004-ben 30 milliós gyártási költségre hozott 610 millió dollárt, márpedig ezzel a bevétellel már komolyan számolni kell. Az is figyelemre méltó, hogy a legutóbbi Alex Kendrick produkció (War room), ami 2015-ben mindössze három millió dollárból forgott, végül huszonkétszeres(!) pénzt hozott a kasszáknál.
De hogy napjainkból is említsünk példát, az augusztus 23-án (igaz, csak DVD-n) itthon is megjelent A viskó című film 20 milliós gyártási költségre hozott 96 milliót.
A keresztény filmekhez köthető másik fordulópontot szintén 2013-ra datálhatjuk. A filmesek szerint ők maguk sokkal bátrabban nyúlnak keresztény témákhoz, amióta megválasztották Ferenc pápát. Mintha ledőlt volna egy fal, a pápa személyén keresztül bátorítást kaptak a mozgókép szakértői. A Spotlight, a Némaság, a Clavius, az Ignác vagy A fegyvertelen katona alkotói (hosszan lehetne még folytatni a sort) mind merítettek abból a bátorságból, ami olyannyira jellemző Ferenc pápára (is). A filmakadémiák is felfigyeltek ezekre az alkotásokra és javuló minőségükre. Két Emmy-díjat nyert az Egy kontinens felszabadítása: II. János Pál szerepe a kommunizmus bukásában című dokumentumfilm, ami Szent II. János Pál pápa történelemformáló életpályáját mutatja be. A már említett Spotlight pedig két éve a legjobb filmnek járó Oscar-díjat vihette haza. Azonban mielőtt boldogan összecsapnánk a tenyerünket a mostani sikeres időszak láttán, fontos megemlíteni, hogy a növekvő népszerűség egy dolog, összességében még mindig kevés az igazán kiemelkedő színvonalú keresztény tematikájú film. Ennek okairól egy korábbi cikkünkben egy magyar film kapcsán hosszabban értekeztünk.
A keresztény film tehát népszerű. Akár keresztény alkotók készítik keresztény közönségnek, akár keresztény alkotók világi közönségnek, akár világi alkotók keresztény és világi közönségnek. Hogy a keresztény film minőségi is legyen, az már egy másik kérdés. Mindenesetre a megkezdett út jónak tűnik. A folytatáshoz hozni kell azokat a bátor témaválasztásokat, melyekkel egyre kevésbé adós a filmszakma. Ehhez mérten a következő hónapokban látni fogunk a vásznon zsidó kisfiút, akit a pápai hatalom szakít el a szüleitől, filiszteusokkal küzdő Sámsont, a II. Vatikáni Zsinat szellemiségére fittyet hányó apácát, a Biblia tanítását teljesen félreértelmező, véres kezű prédikátort és bűnbánó Mária Magdolnát is. Az amerikai mozilátogatóknak ezekhez elég lesz elzarándokolniuk a legközelebbi filmszínházba, nekünk (sajnos) valószínűleg marad a legnépszerűbb internetes téka, vagy szerencsés esetben egy-két filmfesztivál. Nem csupán nálunk, egész Európában hiánycikknek számít az olyan bátor filmforgalmazó, aki keresztény filmeket hozna be a piacra. S amellett, hogy szükség van a bátorságra ezen a területen, teljesen érthető az óvatosságuk. Nekik ugyanis ez nem kultúrmisszió, hanem megélhetés. Azt a filmet fogják behozni Magyarországra, ami potenciálisan sikeres lehet.
Nekünk nézőknek ezen a ponton az a dolgunk, hogy menjünk el ezekre a filmekre! Nem letölteni, nem streamelni, hanem kifizetni a mozijegy árát és beülni a barátokkal. Amikor – pont Magyarországon! – egy Mária földjén nem tud sikeres lenni, nem tud elegendő nézőszámot felmutatni (pedig egy bátor forgalmazó behozza), akkor tényleg elgondolkodom, hogy hova tettük a kultúránkat.
Ha tehát van keresztény tematikájú film a mozikban, akkor üljünk be rá! Mert ezzel megteremtjük az alapját annak, hogy egy következő filmnél ugyanígy tehessünk majd, illetve, hogy az alkotó művész elkészíthesse következő filmjét is. Azt pedig már csak halkan teszem hozzá, hogy a filmeket moziba szánják. Ott kelnek igazán életre. Akár Jézus születésének története, akár egy pap örömei, vívódásai. Keresztények (és nem keresztények)! Moziba be!
Gőbel Ágoston
