A lombikbébiprogram körüli vitában számos írás született, számos vélemény látott napvilágot. Érvek és ellenérvek, igazság itt, igazság ott. Nehéz kérdés, valós polémia. De van egy kis hiányérzetem. Mintha a legfontosabbról nem esne szó.

Veres András egy olyan törvényt kritizált, amely szerinte figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet. Azt a krisztusi értékrendet, amely komoly teológiai vita tárgya. Bonyolult kérdés. Bonyolult elméleti(!) kérdés. Én leegyszerűsíteném. És ez nem elmélet.

Számomra a legalapvetőbb krisztusi érték a SZERETET. Azok az emberek, akik belevágnak a lombikbébi programba, nem azért teszik ezt, hogy fricskát mutassanak bizonyos katolikus véleményeknek, hanem azért, mert gyermeket szeretnének. És amíg lehet, addig nem örökbe fogadni szeretnének, hanem egy vérükből való gyermekre vágynak. Ez szerintem teljesen természetes vágy.

Nekem is van három gyermekem. Épp ezért biztos vagyok abban is, hogy azok az emberek, apák és anyák, akik évekig vártak, vágyakoztak, küzdöttek, rengeteg időt, energiát, pénzt áldoztak azért, hogy gyermekük lehessen, a lehető legtöbb szeretetet fogják adni nehezen világra jött gyermeküknek.

Hány olyan gyerek van, akiknek a születése megfelelt a „krisztusi értékrendnek”, mégis szeretetlenségben nőnek fel? Szerintem inkább velük kapcsolatban kéne krisztusi értékrendről beszélgetni, mert bőven van teendő, nem a nehezen, de szeretetben született és felnevelt gyermekekkel kapcsolatban.

Vajon tényleg bonyolult teológiai vitává kell silányítani az élet születését? Nem elég erős érv az a sok-sok család, ahova beköltözött a boldogság, egy nehezen világra jött gyermek születésének hála? Nem elég erős érv az a rengeteg szeretet, amit egy anya, egy apa és egy gyermek adhat egymásnak? Van a szeretetnél fontosabb?

Gundel Takács Gábor