Menő leszel, vagy lúzer? Nyílt levél a közúti száguldozóknak.

Budapest, Szentendrei út, 2017. március

Nézem a fővárosi Szentendrei úton történt balesetek képeit, és elborzadok. Nem ez az első eset, amikor a versengés balesethez vezetett, de most olyasmit is sikerült lerombolni, ami évszázadokon át sértetlenül fennmaradt. Intő jel ez, de bárcsak a kulturális veszteség lenne az egyetlen, ami fáj, ami ellen tiltakozik minden sejtem.

Budapest, Szentendrei út, 2017. június

Pedig ismerem az érzést. Én is álltam többször úgy a pirosnál, hogy figyeltem, le tudom-e nyomni a szomszéd sáv első helyezettjét – néha sikerült is a mutatvány. Haladtam már gyorsabban, dinamikusabban, mint a körülöttem autózók, és néha tényleg csak azért tettem így, mert jó érzés volt. Élveztem. Az autóvezetés élmény is.

Amióta azonban mögöttem ülnek a fiaim, megfontoltabb lettem. Felelős vagyok értük. Ott ül mellettem a feleségem is, aki nem valami lecserélhető nőcske, hanem életem párja. Nincs az a pillanatnyi élmény, amiért odaadnám az életüket. Az, hogy ők velem utaznak, arra is figyelmeztet, hogy bár nálam a kormány, mások is részt vesznek a közlekedésben. – Úgy vezess, hogy az is biztonságban legyen, aki kevésbé magabiztosan uralja az autóját, mint te a sajátodat – hangzott el gyakran felém az anyósülés irányából. Már nem is kell mondani: megtanultam a leckét, szüntelenül gyakorlom a körültekintő vezetési szemléletet.

Értelek titeket, hiszen versenyezni jó. Győzni még inkább. A közúti száguldozás azonban nem egyszerűen felelőtlen, közveszélyes cselekedet, hanem hatalmas szégyen is. Azt üzeni, azt üzenitek általa, hogy lúzerek vagytok. Az élet klasszikus küzdelmeiben nem tudtok, vagy nem akartok részt venni, s ebbéli hiányosságotokat lóerőkkel próbáljátok meg pótolni. Igazi férfiak nem csapatják akár éjjel, akár nappal a forgalomban. Az igazi férfiak ezt az ösztönvezérelt kivagyiságot nagyjából oviban levetkőzték.

Az igazi férfiak más pályán küzdenek. Ők férjek, apák, dolgos emberek, akik abban versenyeznek, hogy mit tudnak tenni másokért, a közvetlen és a tágabb környezetükért. A menő emberek feltalálók, gyógyítók, építők, teherhordozók. Felemelők, védelmezők.

A nőkről sem feledkezhetünk meg, hiszen hazánkban is haltak meg autópályán ártatlanok, nyilvánvalóan egy hölgy száguldozása következtében. Az igazi nők nem tudnának ilyet tenni, hiszen életük lényege, hogy figyelmesek. Teljesen mindegy, milyen autó volánjánál ülnek, mennyi lóerőnek parancsolnak a gázpedállal, képtelenek csak magukra gondolni.

Ez a levél tényleg nem arról szól, hogy milyen járművet hajtasz. A 2013-as árvízveszély idején, hajnalok hajnalán találkoztam a győrújfalui gátnál egy médiacég vezetőjével, aki méretes SUV-jával érkezett a helyszínre, utánfutót is húzott az autó maga után. Amikor megkérdeztem, miért jött ki, elmondta, hogy megtudta, fáznak éjjel a gáton dolgozók, így hozott nekik ruhát, amit az ismerőseitől gyűjtött össze. Ennyi. Így néz ki egy igazi férfi. Nem lóerőkkel pótolja a nagylelkűséget, pedig az autója alapján simán megtehetné.

Kérlek, ne szórakozzatok az élettel! Se a sajátotokkal, se másokéval! Versenyezzetek olyan területeken, ahol sokkal inkább elkél az energia! Hűség, áldozatkészség, odafigyelés, egy család megalapítása, összetartása, a társadalom építése – ezek bizony nemes és értelmes kihívások.

Hiába raknak ki kamerákat, hiába büntetnek meg újra és újra, a döntés a tiéd: menő leszel, vagy lúzer?

Gégény István

(Képek forrása: MTI)