Ritkán lehet olyan szókimondó interjúval találkozni a magyar médiatengerben, amely Veiszer Alinda és a kommunikációkutató között zajlott.

A keresztény tudós egy televíziós beszélgetés során bátran összefoglalta mindannak a kommunikációelméleti hátterét, ami hazánkban az utóbbi években zajlik, amit mindannyian naponta megtapasztalunk. Horányi Özséb úgy látja, ebben az országban (annak vezetésére vonatkozóan) "messze el van kerülve minden, ami kereszténység". Alinda kérdésére jelezte, azért meri ezt állítani, mert a kereszténységet a tettekből lehet megítélni. Ami pedig hazánk vezetőire igencsak jellemző, az szerinte az irgalom hiánya.

Brüsszel megállításának kampányáról úgy gondolja, nem az az ellenzéki, aki ezt nem helyesli, hanem maga a program megy szembe az ország lakosságának véleményével.

Horányi Özséb szerint nyelvi erőszak zajlik Magyarországon: "az árkok mélyülnek, egyre kevésbé beszélünk egymással". Márpedig "a társadalom a kommunikáción keresztül él", így önmagunk ellen dolgozunk.

Hogy miként lehetne változtatni ezen a folyamaton? A szakember érdekes fogalmat említ: "közbátorságra van szükség". Úgy véli, nem hangosnak kell lenni, hanem megtalálni a megfelelő hangot.

Szerinte a CEU-ügy valójában egyfajta viccelődés, a nép tesztelése.

A beszélgetés kicsúcsosodása a Magyar Pax Romana szervezet elnökségi tagjának határozott véleménye, miszerint...

...az egyházak egységes kiállásának elmaradása olyan erkölcsromboló, aminél nagyobbat alig lehet elgondolni.

Horányi Özséb úgy látja, jó lenne, ha minél többen hallatnák a hangjukat, ám komoly egzisztenciális félelem uralkodik a társadalomban.