Liszkai Tamás szerint a társadalom dönti el, mennyi befolyást enged önmaga felett, és amerre most tartunk, az nem jó felé vezet.

Nagyszombaton fogalmazta meg a nyilvánosság újabb gondolatait az a katolikus pap, aki korábban három pontban összegezte a népvándorlással kapcsolatos dilemmáit.

Beszédét húsvéti párhuzammal indította. Szerinte ma is elgondolkodtató a Názáreti Jézus perének tanulsága: nem volt ellene valódi vád, még a helytartó is megkérdezte, hogy valójában mi rosszat tett. Hogy mégis el lehessen ítélni, ahhoz ellenséget kellett láttatni benne. Politikailag is értelmezhető ellenségképet kreáltak, hogy a tömeg gyűlölje és halálát akarja.

A plébános ezt követően önkritikára buzdította a magyar nép tagjait.

– Ha egy társadalom lemond jogainak forrásáról, a jogok gyakorlására való önnevelésről, a politika feletti kontrollról, akkor kihasználhatóvá válik olyan döntésekhez, amik hátterét nem látja, olyanok ellen, akiket nem is ismer – mondta a magyar határon tapasztalható állapotokat jól ismerő pap.

Olyan kifejezéseket használt ezt követően, amelyekre szükség volna ugyan, de nehéz fellelni a jelenlétüket: társadalmi intelligencia, társadalmi erkölcs, társadalmi lelkiismeret.

– Végtelenül könnyű és kényelmes lenne, ha a menekültek nem lennének itt. De itt vannak – közölte a lelkipásztor, majd így folytatta: – A politikai vezetés talán csak jóhiszeműen segíteni akar a társadalomnak, hogy ne foglalkozzon azzal, ami kényelmetlen, kellemetlen lehet a számára. Csak ennek az az ára, hogy a társadalom egyre kevésbé akar felelősséget vállalni azért is, ami az ő kötelessége lenne. Az ilyen társadalom egyre indulatosabb, előítéletesebb és agresszívebb lesz – figyelmeztetett Liszkai Tamás.