A helyzetet ijesztőnek látom: úgy tűnik, elkezdődött a választási kampány. Pedig a választás valamikor 2018 áprilisában, vagy májusában lesz.

Hogy pontosan mikor választunk, azt a köztársasági elnök jelöli ki, úgy, hogy a magyarországi szavazás napja a kitűzés napját követő hetvenedik és kilencvenedik nap közé essen. De az biztos, hogy április vagy május, mert ezt írja elő az Alkotmány. A választási eljárásról szóló törvény 139. § alapján „A választási kampányidőszak a szavazás napját megelőző 50. naptól a szavazás napján a szavazás befejezéséig tart.” A 141. § szerint „Kampánytevékenység a kampányeszközök kampányidőszakban történő felhasználása és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából.” Hivatalosan tehát még nincs kampányidőszak. Szavazásra még nem is buzdít senki, a jelölteket még nem is ismerjük. De a választói akarat befolyásolása már megkezdődött.

Aki rendszeresen tájékozódik a belpolitikai fejleményekről, azt tapasztalja, hogy egyre inkább fokozódik a harc. Az egyik párt már tavaly novemberben elindította 18 hónap alatti 18 vállalását, amelyek majd a párt győzelme esetén kormányzása pilléreit adják.  Már most az utcán vannak olyan óriásplakátok, amelyeknek a jelenben semmilyen gyakorlati üzenetük sincs, viszont máris feszültséget keltenek két társadalmi csoport között. Az egyik egyszerűen csak tolvajnak nevez másokat, egy másik csak úgy általában és általánosítva a gazdagoknak megy neki.

A sajtóban javában zajlik a „Botkázás, az „Orbánozás” a „Simicskázás”, a „Gyurcsányozás”. A parlamentben dübörög a „komcsizás” és a „libsizés”. Németh Szilárd Fidesz-alelnök 168 órában megjelent interjújában ezt ígéri: A választás „Brutális lesz. (...) Nyilván óriási támadás ér majd minket Brüsszelből, a liberális média részéről, lesz lejáratás, karaktergyilkosság, kapunk majd hideget-meleget.” Csak azt nem tette hozzá, hogy nem csak kapnak, hanem adnak is. És azt sem tette hozzá, hogy ezt ki milyen stílusban teszi.

A Népszavának a Political Capital (PC) választási szakértője, László Róbert úgy nyilatkozott, hogy amíg nem terelik törvényes mederbe a kampányköltéseket Magyarországon, a kormány, és az önkormányzatok úgy reklámozhatják magukat, ahogyan akarják. Nyugodtan költhetik a közpénzt, társadalmi hirdetés címén megtehetik. Emiatt viszont – teszem hozzá én – az ellenzék sem fogja a saját forrásait és a joghézagokat kímélni, versenybe száll. De mibe fog ez az elkövetkezendő egy év alatt kerülni, ha már most elkezdik?

Az országért és állampolgáraiért elsősorban felelős, diplomás emberekben hol van az önmérséklet, hol van az önkontroll, hol van a vitakultúra? A jelekből ítélve most, és az elkövetkező egy évben semmilyen eszköz nem túl drága, semmilyen mondat nem túl ízléstelen, semmilyen indulat nem túl erős a végső cél érdekében. De ez nem elsősorban egymásnak szól: a hatalmat a mi szavazatainkkal lehet megszerezni, ezért minket, egyszerű állampolgárokat is bele kell keverni a játszmába. Minket kell bombázni az üzenetekkel, nekünk kell beárulni a tolvaj és korrupt másikat, bennünk kell indulatokat gerjeszteni. Az igazság úgyis félúton van, ezért nem az igazsággal kell kampányolni, hanem érzelmekkel és indulatokkal. Azaz nem érvekkel, hanem manipulációval. A többség úgysem hallgat meg vitákat, úgysem hallgat meg minden oldalt, hanem érzelmi alapon ikszel, hát fel kell korbácsolni az érzelmeket. A hétköznapjaink békéjét és nyugalmát kell kizökkenteni.

Félnünk kell valakitől: Brüsszeltől, migránsoktól, olimpiától, Orbántól, Vonától, Botkától, Gyurcsánytól, Simicskától. A félelmünkből lesz szavazat, a félelmünkből épül a hatalom.

Ezért komolyan kérdezem: mit tegyünk ez ellen? Tényleg ebben kell élnünk? Tényleg ez a 21. századi európai ember morális színvonala? Hogyan győzzem meg a két kisebbik gyerekemet, akik most választhatnak majd először, hogy azért küzdöttünk a szocializmusban, hogy szabadon lehessen választani, ezért most erkölcsi kötelességünk elmenni? És ha megkérdezik, hogy kit tudok példaképül állítani eléjük, ki méltó arra, hogy magyar állampolgárokat képviseljen, kire szavazzanak, akkor mit mondjak nekik? És aki békében szeretné élni a hétköznapjait és szeretné megkímélni magát a következő egy év minden mocskától, az hova bújjon? Hogyan őrizhetjük meg a méltóságunkat? Tessék mondani: a belgák hova álljanak?

Gundel Takács Gábor