Fehér bottal az edzőteremben
SZEMlélek 2017. február 27.

Fehér bottal az edzőteremben

Vakon született, de legalább annyira él teljes életet, mint bárki más: dolgozik, álmodik, szerelmes lesz és csalódik, megtámadják és megvédi magát. Mózes Csaba - ha akarja, ha nem - példakép lehet látók és vakok előtt is.

vl20170209_5773_fit_800x10000.jpg

Csaba születése óta vak, és ez nem akadályozza meg abban, hogy síeljen, jetskivel repesszen az óceánon, sportautóval száguldjon a sivatagban, megvédje magát, ha megtámadják, sziklát másszon, biciklizzen, mindennap edzőterembe járjon, mozizzon, vagy hogy keresse a szerelmet. 

Nem szeretem, ha azt mondják, hogy sérültek vagyunk. Én legalábbis nem érzem magam annak. Merem állítani, hogy ma a látótársadalom nyolcvan százaléka így vagy úgy sérült. Az emberek őrületes terheket cipelnek, csak ez nem mindig látszik. Rajtunk igen.

Ha fehér bottal meglátunk valakit, rögtön segíteni akarunk, de, ahogy Csaba mondja, a túlzott segíteni akarás sem jó. Ő is erős és fiatal, nem kell átadni neki a helyet, tud állni, mondja. Ha valaki odalép hozzá, hogy segítse, nem utasítja el. 

- Arra gondolok - mondja a masszőrként dolgozó Csaba - hogy ne érje rossz élmény, mert így olyan sorstársamnak is segíteni fog, aki tényleg rászorul. Mi sem vagyunk egyformák.

Mózes Csabával készült teljes interjú az mno.hu oldalán olvasható.

süti beállítások módosítása