A lelkészek is kerülhetnek olyan anyagi helyzetbe, hogy másodállást kell vállalniuk. A Minnesotában élő John Marboe olyan munkát talált, amivel nem csak pénzügyileg tudott helyre jönni, de a gyülekezetébe járók iránt is több együttérzéssel tud lenni.
Luteránus közösség vezetőjeként hozzászokhatott már a "tiszteletes úr" megszólításhoz. Ám ez mit sem számított, amikor egy kukásautóra felkapaszkodva, házról házra járva gyűjtötte a szemeteseket.
A munkától, amit ma már szolgálatnak tekint, sokkal többet kapott, mint amire ő maga gondolhatott valaha is: mélyebben képes együtt érezni az emberekkel, akiket szolgál vagy, akiket mindenki megvet. Megtapasztalta, hogy mit jelent bepiszkolódni és lenéző tekinteteket kapni.
- Éppen a kukásautón dolgoztam és láttam egy anyukát a gyermekeivel. A legkisebb fia integetett nekem, - emlékszik vissza Marboe - mire én visszaintegettem. Az anyuka aggódó tekintettem rám nézett és odébb húzta kisfiát. Azt éreztem, hogy ez nem az, amire bárki vágyna.
Bár anyagilag már helyrejött a lelkész élete, de még mindig kukásként dolgozik, azért, hogy továbbra is képes legyen arra, hogy mélye együtt érezhessen másokkal, és azért is, hogy emlékeztesse magát arra, hogy milyen jó másokon segíteni.
