Ha alaposan megnézed a Washingtoni Nemzeti Katedrálist, akkor különös arc tekint vissza rád, akit már ismerhetsz a "sötét oldalról", de vízköpőként még biztos, hogy soha nem láttad.
A díszes vízköpők eredeti szerepe a tanítás volt. A katedrálisok építésének idején csak a kiváltságosoké volt az olvasás tudománya, ezért a papság az ábrázolás útján próbálta közelebb vinni a Szentírás szavait. A korabeli hiedelmek szerint a gonosz menekül az egyház közeléből, ezért a templom falain kívüli területek a gonoszhoz tartozhatnak, akár átvitt értelemben, akár szó szerint. Ezért van, hogy ijesztő és sokszor groteszk szobrok, vízköpők díszítik kívülről a templomok falait, de a kapukon belül nincs hatalma a gonosznak.
Ezért talán nem meglepő, hogy egy modern időkben épült katedrális vízköpői közt megjelenik az, aki napjainkban a gonosz képének egyik legjobban ismert megtestesítője: Darth Vader.
De hogy került a sötét oldalt választó jedi egy katedrális tornyára?
A '80-as években a katedrális gyermekeknek rendezett rajzpályázatot, melynek témája a készülő épület homlokzatának megtervezése volt. Christopher Rader a félelmetes gonosztevőről készült rajza harmadik helyezést ért el, így az északnyugati torony faragómestere, Patrick J. Plunkett Darth Vader arcát is felvéste a homlokzatra.
Ha figyelmesen szemléljük a katedrális külső falait, akkor további érdekes, oda nem illő faragványok is feltűnhetnek: találunk még egy férfit hatalmas fogakkal, egy esernyőt és egy copfos, fogszabályzós kislányt is.
