Nemrég egy püspök sportmotort áldott meg a liturgikus falak között, ezúttal pedig egy plébánosról került olyan fénykép a netre, amin kétkerekűjével pózol az oltár előtt. Szó sincs lesifotóról.

A világháló sűrűjében jött szembe velünk egy kép, rajta ismerős arc: Michels Antal katolikus plébános. A kompozíció igen különösnek mondható, hiszen miseruhában, kerékpárt tartva áll a lelkipásztor egy templomban, a háttérben a szentély részletei sejlenek fel, elég egyértelműen.

Ezúttal nem valamiféle formabontó egyházi kampány zajlik, közvetlenül legalábbis aligha ez a cél. Egy kerékpáros honlapon gyűlnek a tekerés szerelmeseinek rövid vallomásai, egy-egy jellegzetes fotóval kiegészítve. S mi más is jellemezhetné jobban egy pap munkakörnyezetét, mint a templom? A látványt szoknia kell a szemnek, a nyitottságot, közvetlenséget ezzel együtt öröm látni.

Tóni atya néhány személyes gondolatot is fűzött a fotóhoz:

Gyerekkoromhoz nagyon sok kerékpáros történet kötődik, sokat csavarogtunk a bátyámmal és a barátaimmal a rózsadombi lakásunktól a Hármashatár-hegyre illetve az Árpád-hegyi kilátó irányába. (...) Leginkább a spanyolországi Santiago de Compostellába mennék, a Szent Jakab - ismertebb nevén El Camino - zarándokutat teljesíteném biciklivel. Ezt jellemzően gyalog teszik meg, de mivel a plébániát nem hagyhatom itt a gyalogtúra több hetes idejére, kerékpárral szívesen nekivágnék. (...) Én vagyok a motorja a körülöttem lévő közösségnek, én hajtom a plébánia kerékpárját átvitt értelemben is.