Földönkívüliek? Robotok? Ne adj’ Isten hétköznapi emberek?
Egy amerikai papnövendék blogjában összeszedett öt tényt, ami újdonságként szolgálhat a laikus számára. A magyar fordítást a görögkatolikus szeminárium két növendékének köszönhetjük, teljes terjedelmében ITT olvasható.
- Normális vagyok!
Ha hisszük, ha nem, a kispapok is emberek, normális emberek! Nem mindegyikük él monostorban, járnak strandra, akad szabadideje és még karácsonyi szünete is! Nem fújja kívülről a Bibliát és nem feltétlen csak egyházi zenét hallgat, sőt, még tévésorozatokat is követ némelyikük!
- Nem magamért csinálom ezt.
Hát akkor miért? A blog szerzője egyszerű és nagyszerű választ ad: „érted! Az emberekért, akik ezt olvassák”
- Sok mindent feladtam azért, hogy itt legyek.
Talán nem volt jobb dolga annak a fiatal férfinak, minthogy szemináriumba menjen? Nem volt nehéz számára, hogy lemondjon karrierről, családról, a „normális” életről?
- A szeminárium nehéz.
Amikor papként képzeli el a fiatal életét, hétköznapjait, akkor prédikálásról, gyóntatásról, betegekkel töltött időről gondolkodik. Ám a szemináriumi éveknek ehhez nem sok köze van, vallotta be a blog írója.
- Ezek ellenére boldog vagyok!
Rejtélyes, érthetetlen, kétségekkel teli – sok kispap számára Isten elhívása éppen ilyen. De Istenbe vetve bizalmukat nagy lépést tehetnek, ami maga a boldogság – s erre már számos példa sorakozik előttük szentek képében. Bár ettől válaszolni a hívásra még nem lesz könnyebb… „Viszont, ha megvan a hitünk, ez egy örökkévalóságot és egy szüntelen boldogságot ígér számunkra.”
