A miniszterelnök az utóbbi hónapok hangvételéhez képest szokatlanul békés megközelítésből beszélt mindarról, ami szerinte ránk vár.

A kormányfővel a Magyar Kurír készített interjút, amely teljes terjedelmében ide kattintva olvasható. Az alábbiakban kiemelünk néhány részletet a válaszaiból.

Én azt vallom, hogy a többi ember iránti felelősség koncentrikus körök formájában képzelhető el. Elsősorban azokért tartozom felelősséggel, akik hozzám a legközelebb állnak – a családom, a barátaim, a hitbeli közösségem és a nemzetem. De ezen túl is léteznek körök, ha lehetőségem van, rajtuk is segítenem kell. Ugyanakkor nem a farizeusok módján.

Itt Európában úgy látjuk, hogy a mi helyzetünk rendkívül bonyolult, ám ha meghallgatunk egy közel-keleti püspököt, rá kell döbbennünk, hogy a mi gondunk a világ legegyszerűbb dolga ahhoz képest, amilyen összetettek a viszonyok odaát.

Magyarország egy keresztény ország, ezért nekünk elsősorban azokon kell segítenünk, akik hozzánk a legközelebb állnak, ők pedig a keresztények. A mi kormányunk keresztény ihletettségű, ebből pedig kormányzati kötelezettségek is adódnak.

Minden segítség jó helyre kerül, de egészen más, amikor ez személyes kapcsolatra alapul. Fontosnak tartom, hogy a jótétemény mögött arcok és találkozások legyenek, mert ez erősíti is a támogatást.

Egész Európa sorsfordító időszakot él át. Egy vibráló korban élünk. Gyakran voltak korábban kitörésszerű fordulópontok – a rendszerváltás, a német újraegyesítés például néhány hónap vagy év alatt lezajlott – de az, amit ma tapasztalunk, nem ilyen. Lassabb, nehezebb folyamatokat élünk meg. Mindannyian érezzük, hogy az emberiség most lép át egy új korszakba.

Úgy érzem, az a legfontosabb üzenete [az irgalmasságnak], hogy nyissuk meg a szívünket mások felé, mert az elzárkózó, önmagába fordult ember elveszett.

(Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír)