Az elmúlt napokban közel 2 millió katolikus fiatal jött össze Lengyelországban a világ minden részéről, hogy együtt tegyenek tanúságot a hitükről és éljék meg mindezt hatalmas örömünnepként.

„Ne féljetek!” Ezt kérte élete során Szent II. János Pál pápa, az Ifjúsági Világtalálkozók életre hívója mindannyiunktól. Tudtuk, hogy most is bátor szívvel kell indulnunk, a világban zajló események nem akadályozhatják meg a keresztény értékrend melletti kiállást. Megérkezve pedig mindvégig éreztük, hogy „odafentről” nagyon vigyáznak ránk, miközben a lengyel rendvédelmi erők is helyt álltak értünk.

A Győri Egyházmegye fiataljaiként összesen 46-an indultunk útnak, miután Veres András püspök egyesével is köszöntve minket, a Könnyező Szűzanya kegyképénél közös imával és áldással búcsúzott tőlünk.

Az előtalálkozó hetén a  Czestochowai Főegyházmegyébe kerültünk. Mindnyájan családoknál laktunk, ahol óriási szeretettel fogadtak bennünket. Sokan, főleg az idősebb korosztály, csak lengyelül beszéltek, mégsem jelentett problémát abban a szeretetteljes közegben a kommunikáció. A családok maguk is szerveztek nekünk külön kirándulást ismerőseik társaságában, közben lengyel fiatalok mellett francia és mexicói résztvevőkkel kiegészülve együtt is sok szép programjaink voltak. Részt vettünk 100 lengyel fiatal bérmálásán, továbbá egy fergetegesre sikerült kulturális esten, ami nagy közös táncházzal, mulatással zárult.

Az egyházmegyei rendezvények csúcspontja a czestochowai zarándoklat volt a katedrálishoz, majd a kegyképhez, ahol akkor épp sok nemzet ünnepelt együtt énekekkel, közös szentmisével. A találkozó fő hetén ezen a helyen, Jasna Górában érkezése után Ferenc pápa is szentmisét mutatott be. Az előtalálkozó hete egyszerre volt tehát nemzetközi, mégis családiasabb, személyesebb időszaka a teljes programsorozatnak.

A világtalálkozó fő hetének idején nem Krakkó területén kaptunk szállást: a közeli Strumianyban ismét családok vártak minket, szintén nagy szeretettel. Néha szinte már szégyelltük, hogy egyik helyen sem zarándokhoz illő a szállásunk és az ellátásunk, de azért ezen a héten már lényegesen több gyaloglással sikerült mindezt kompenzálni. Megtapasztalhattuk: a szervezők, de a lakosság is megtett értünk mindent. Aki csak tudott, otthonába fogadott néhány fiatalt vagy igyekezett legalább tisztálkodási lehetőséget biztosítani.

Egész nap Krakkóban vettünk részt az eseményeken, köztük a magyar katekéziseken is, amelyeket mindig más püspök vezetett, emellett felváltva járták végig a csoportok az irgalmasság útját is. Napközben színes kulturális, zenei és lelki programok közt válogathattunk, városnézésre is volt lehetőség.

Krakkóban teljesen multikulturális, fesztiválszerű hangulatban teltek a napjaink. Hatalmas élmény, hogy hányféleképpen lehet ugyanazt a hitet és értékrendet megélni – az utcákon, tereken, vonatokon találkozva mindenki örül a másik nemzetnek, bárhonnan jött.

A hatalmas tömegben pedig mindenki figyelt a másikra, kölcsönösen segítve egymást haladtunk a helyszínek közt, miközben végig büszkén skandált mindenki, a saját nemzetére felhívva a figyelmet. Együtt tudtunk örülni annak is, ha a Szentatyát megpillantottuk az úton valahol. Az Ő közös fogadása utáni napon keresztúton is részt vettünk Błonia nagy, parkos területén. A világtalálkozó csúcspontja pedig szombaton a Campus Misericordiae helyszínén zajló szabadtéri éjszakai virrasztás, majd vasárnapi pápai zárómise volt. Ezeken már teljes létszámmal, gyertyáinkkal együtt, egészen összeadtuk saját kis fényeinket Ferenc pápa vezetésével.

Azt hiszem, minden résztvevő nevében mondhatom, hogy nemcsak feltöltő, de életre szóló élmény volt a világtalálkozó. Az alvást meg majd később pótoljuk...

Marek Mária