Utolsó nap Krakkóban: gyors pakolás, kimerültség, könnyes búcsú és indulás hazafelé. De előtte, még részleteket mesél a pápa kizárólag önkénteseknek szóló tanításából a SZEMlélek blog Krakkóból hazatérő tudósítója, Flóra.

Rengeteg élménnyel gazdagodtam ezalatt a két hét alatt: hálát adok, hogy nemzetközi önkéntes lehettem, mert így részt vehettem az önkéntesek találkozóján, ahol Ferenc pápát fogadtuk. A fokozott biztonság miatt már délre odarendeltek minket, mert 20 ezer önkéntes átvizsgálása rengeteg időt igényelt. Addig is, amíg várakoztunk, a szervezők koncerttel  szórakoztattak minket, és a majd’ 5 órányi várakozás után végre találkozhattunk a pápával! Szerencsésnek érzem magam, hogy mi éppen akkor érkeztünk meg, amikor karszalagokat osztogattak a küzdőtérre, így két méterre álltam a pápától, amikor elhaladt mellettünk, ráadásul éppen felénk integetett, így egy életre szóló élményt kaptam!

Utána hangos kántálás kezdődött spanyolul, hogy "mi vagyunk a pápa fiataljai", amikor pedig Ferenc pápa megkezdte a beszédét olaszul, akkor a  spanyol nyelvűek elkezdtek ordítani, kérve őt, hogy spanyol nyelven mondja. Ferenc pápa először meglepődött, látszott, hogy kicsit összezavartuk, de mondta, hogy jó akkor félreteszi az ötoldalas olasz beszédet és elkezdett spanyolul tanítani minket. 

Rövid volt és lényegre törő, egy egyenlettel leírható a lényeg: múlt+jelen=jövő.

A múlt tapasztalataira legyünk tekintettel, nem csak a sajátunkra, hanem népünk és családunk tapasztalataira is. Beszélgessünk a nagyszüleinkkel, hiszen sokat tanulhatunk tőlük, a bölcsességükből. A jelenben legyünk bátrak és határozottak, ne legyünk langyos, kiégett fiatalok. Ha a múlt tapasztalatai és a jelen bátorsága megvan bennünk, akkor mi leszünk a jövő reménysége.

Itt köszönöm meg fordítást Pankó Rékának, aki szintén nemzetközi önkéntesként a social mediáért felelt és a hivatalos oldalak fordításában segédkezett. Illetve Benke Sándornak a fotókat, nélküle nehéz lett volna blogolás, mert én nem voltam kint minden helyszínen. Legszívesebben az összes magyar önkéntesnek kiírnám a nevét, akikkel kapcsolatban voltam, mert nagyon szuperek voltak, rengeteget dolgoztak! Hálát adok ezért a kis csapatért, mert bár mindenki más területen dolgozott, esténként jó volt összejönni, megosztani az élményeket, bátorítottuk, erősítettük s végig segítettük egymást. A sztereotípiával ellentétben, a magyarok is tudnak összetartóak lenni!

A következő találkozó Panamában lesz, és bár 2019 kicsit odébb van még, de szeretnénk mindenkit bátorítani, ha beszél angolul vagy spanyolul, akkor nyugodtan jelentkezzen nemzetközi önkéntesnek, mert ezerszer többet ad, mintha résztvevőként megy az ember! Ahogy a mondás is ezt tartja: jobb adni, mint kapni - nem csak az irgalmasság évében.

Bár nekem kicsit kalandosra sikerült a vége, mert az utolsó pillanatban a busztársaságom technikai okok miatt törölte a járatom és a tömeg miatt a szervezett járatokon már nem volt hely, de szerencsére az egyik magyar csapat buszára felfértem, így már úton vagyok Magyarország felé.

Fazekas Flóra