A Krakkóban zajló Ifjúsági Világtalálkozó témája eredetileg az irgalom volt, ám a fókusz alighanem átkerült a mártírságra való meghívásra. Ember tervez, Isten végez.

2005-ben, a kölni Ifjúsági Világtalálkozó alatt magam is átéltem, amivel a mostani lengyel tömegrendezvény résztvevői szembesülnek. Társaimmal augusztus 17-én délelőtt zenei szolgálatot láttunk el a mintegy kétezer magyar fiatal katekézisén, így részben ránk hárult a feladat, hogy a mai infóáramláshoz képest igen korlátozottan terjedő hírt, miszerint Roger testvért előző éjjel meggyilkolták, tudtára adjuk a jelenlévőknek.

Hogyan mondd el azoknak, akik ünnepelni jöttek, boldogságra vágynak, hogy kegyetlenség, bűn, terror uralkodik a világban? Akár te is lehetsz a következő? Hiszen te is jársz templomba, ez pedig már elég indok a torkod elvágásához.

Krakkóban, a kétmillió fiatal körében most mégsincs gyász, letargia. A résztvevőktől frissen érkezett jelzés szerint ünnepelnek, örülnek a talákozásoknak, a lelki kincseknek, noha biztosan fájdalom is van a szívükben. Minden ember tudja, hogy nincs élet halál nélkül, aki keresztény, azt is tudja, hogy a hit felvállalásának tétje van. Tőlünk távoli országokban mindennapos az üldözés, ahogy az ókeresztény korban is az volt birodalomszerte. Amikor már épp kezdenénk elkényelmesedni, jön a fájó, brutális figyelmeztetés: vajon ég-e a mécsesünk, van-e még olaj a lámpásunkban? Hamel atyáéban volt, semmi kétség.

Sokan sokfélét írtak máris a szörnyű tett és a bevándorlás, iszlám kapcsolatáról. Vajon tudják-e a gyors következtetéseket levonók, hogy az eddig azonosított tettes helyi lakos volt? És azt, hogy mindössze 19 évet élt meg? A társa személyazonossága még nem ismert, de alighanem egy 17 éves gyerekről van szó. Hát nem épp Krakkóban lett volna a helye ennek a két srácnak? Van-e más eszközünk a nyomkövetőn kívül, hogy radikalizálódás helyett szeretetre hívjuk a hozzájuk hasonló keresőket, tévelygőket?

Jacques Hamel atya életét adta azért, amiben hitt. Nem kereste a bajt, csupán ott állt, ahová Krisztus küldte: az oltárnál. Szótlan, véres tanúságtétele ezt kérdezi tőlünk: bosszúért kiáltasz, vagy velem együtt vállalod a feláldozhatók sorsát, oda állva, ahová küld az Úr?

A mártírság és az irgalmasság Rouen érsekének közleményében találkozik, aki úgy fogalmazott rögtön a cselekményt követően: "elle fait trois victimes", vagyis három áldozatot követelt a tragédia. A papok mellett így szerinte az elkövetők ugyancsak áldozatok, így tekint rájuk, s arra hív, hogy mi is így tegyünk.

Boldogok az irgalmasok, mert ők is irgalmat nyernek majd. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Gégény István