A vértanúk nem mennek nyugdíjba
SZEMlélek 2016. július 26.

A vértanúk nem mennek nyugdíjba

Egy idős atya arcával van tele a világsajtó. Ő nem egy újabb botrányos pap, hanem mártír. De miért kell, hogy terrorcselekmény áldozataként ismerje meg a világ Jacques Hamel atya példamutató életét? 

Jacques Hamel atya bátor és elkötelezett ember volt, aki az egyházat szolgálata az utolsó leheletéig.

Az 1930-ban született Hamel atyát 1958-ban szentelték pappá és több mint egy évtizede nyugdíjazták. Ő mégis tovább szolgálta a Rouen külvárosában található Saint Etienne-du-Rouvray plébániát kisegítő lelkészként.

_90521363_d3aa128b-6229-48a9-bbeb-38a6802c9a02.jpg

Amikor ma reggel a két támadó betört a templomba Hamel atya celebrálta a misét a plébános, Auguste Moanda-Phuati atya távollét miatt. 75 éves korában visszavonulhatott volna, de ő tovább szolgálta az embereket, mert erősnek érezte magát. Minden különcködéstől mentes, egyszerű életet élő, jó ember volt, akit ezért nagy népszerűség övezett. Plébániánk sokat kapott tapasztalataitól és bölcsességétől, mondta Moanda-Phuati atya.

Előrehaladott kora ellenére még mindig szerves résztvevője volt az egyházmegyei életnek. Gyakran mondtam neki viccelődve: Jacques, ideje lenne már nyugdíjba menni, nem? Mire ő nevetve mindig azt felelte: Láttál már nyugdíjazott pásztort? Dolgozni fogok az utolsó leheletemig! - emlékszik vissza egy közeli templom plébánosa.

A béke embere volt, aki életét az elveinek és a vallásnak szentelte, mondta róla Mohammed Karabila, a Normandiai Régió Muszlim Tanácsának elnöke, aki többször dolgozott együtt Hamel atyával a vallásközi bizottságban.

(BBC News)

süti beállítások módosítása