Mikor ezt a bejegyzést olvasod, már úton vagyok az Ifjúsági Világtalálkozó helyszíneire a pécsi Katifi csapatával: először Lódz-ba érkezünk, ahol az előtalálkozón veszünk részt, majd pedig Krakkóba. Haász Rebeka Anna vagyok és az elkövetkező hetekben azon leszek, hogy saját élményeimen, tapasztalataimon keresztül elhozzam a találkozót azok számára, akik nem tudnak részt venni rajta.

Körülbelül tél óta köztudottak részletek az Ifjúsági Világtalálkozó konkrét időpontját és helyét illetően. Akkor futólag felmerült bennem, hogy jó lenne elmenni - és ami eleinte álomnak tűnt, az idővel lehetőséggé vált. De most – pár órával az indulás előtt – ismét álomnak tűnik. Talán még fel sem fogtam igazán, pedig itt ülök a laptopom előtt, írom ezt a bejegyzést, miközben pánikszerűen pörgetem az agyamban, hogy még mi hiányzik a poggyászomból és még mit kell csinálnom mielőtt elfoglalom a helyemet a Lengyelországba induló buszon hétfő este. A barátaim és köztem, akik szintén készülnek az IVT-re, napok óta égnek a vonalak, hogy ki mit hoz, mit nem szabad elfelejteni, és minden egyes ilyen telefonváltásnak az az utolsó mondata, hogy: „Már csak x nap és indulunk!!!”

Minden fontos technikai részlet mellett igyekszem lelkileg is felkészülni az eseményre az egyházmegyés csoportommal együtt. A Szentírás és rózsafüzért mellett ott lapul a poggyászomban Varga Laci atya A szentgyónásról című könyve, hiszen lesz lehetőségünk élni ezzel a szentséggel is (milyen jó!) és Ferenc pápának Az irgalom egyháza című műve, ami azt hiszem, remek ráhangolódás lesz a találkozóra.

A Pécsi Egyházmegye csoportja, a Katifi július 18-án, hétfőn este indul útnak Lengyelhon felé. Az előtalálkozót Lódz-ban töltjük, az egri, a miskolci, a váci, a debrecen-nyíregyházi és a székesfehérvári csapatokkal együtt, és ezen a héten részt veszünk a Chemin Neuf közösség fesztiválján is.

A Katifi már pünkösd óta készül a Világtalálkozóra. Két pécsi előtalálkozót tartottunk, mindkettőnél fontos volt, hogy ne klikkesedve találkozzon az a közel 70 fiatal, akik Lengyelországban együtt fogja tölteni az IVT két hetét. Mindig az egyházmegyei programokon belül tartottuk a találkozóinkat, hogy megismerjük egymást, hogy ne a buszon kelljen megtudnunk a mellettünk ülő nevét. Emellett minden pécsi résztvevő 6-7 fős kiscsoportokba van osztva, hogy Lengyelországban jobban szemmel tudjuk egymást tartani, esténként „hogy vagy?”–kört tarthassunk és reggelenként együtt induljunk neki a városnak és a programoknak.

Az első előtalálkozónk Pünkösdhétfőn volt a Közösségek Ünnepének keretein belül, ott találkoztunk először, játékokkal, és beszélgetésekkel ismertük meg egymással, és egy megnéztünk egy videót arról, hogy mi fog várni ránk az IVT-n. Feltehettük a kérdéseinket, találkozhattunk a delegáció vezetőivel, Nagy Norbi és Lápossy Peti atyákkal, valamint azzal a teammel, akikhez kérdéseinkkel és problémáinkkal fordulhattunk. A második találkozás a július 1-3 között megrendezett Máriagyűdi Ifjúsági Találkozó (M.I.T.) keretein belül volt, ahol mindenki lazább volt, mert látásból már ismertük egymást és a három nap alatt még jobban elmélyíthettük a korábban kialakuló barátságokat.

A találkozó témáját dolgoztuk fel (Igazságtalan irgalom, avagy „Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?), és ebben sokat segítettek a kiscsoportos beszélgetések, a műhelyek és Gál Karesz atya. Emlékszem, amikor a M.I.T.-re csomagoltam, eszembe jutott, hogy már csak 18 nap van a Krakkóba indulásig, és úgy éreztem, hogy a szívem majd’ felrobban a boldogságtól és az izgalomtól! – és a máriagyűdi találkozón ez az érzés csak fokozódott! S bár az elmúlt napok, hetek tragikus eseményei miatt néhányan visszamondták krakkói részvételt, én hiszem, hogy Isten találkozni akar velünk ott (is), és bízom benne, hogy vigyázni fog ránk.

Táskák bepakolva, zarándokcsomagok átvéve, a családi búcsú megtörtént. A vasárnapi evangélium szavait még mindig a szívemben hordozva indulok útnak, hogy találkozzam 2 millió hívő fiatallal a világ minden tájáról: „Az Úr azonban így válaszolt: >>Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.<<” (Lk 10, 41-42)

***

Istenem, hálát adok Neked, hogy meghívtál, és részt vehetek a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón! Kérlek, add, hogy ezen az úton megtanuljam elengedni az aggodalmaimat, személyesen találkozhassam Veled, és növekedjem bennem a szeretet és az irgalom, a Te még nagyobb dicsőségedre! Amen

 

Haász Rebeka