E bejegyzés közzétételének perceiben kezdődik Vácon a főpásztor aranymiséje. Meghatározó gondolataival köszöntjük az ünnepeltet.
1966. június 19-én szentelték pappá Esztergomban a jelenlegi váci megyéspüspököt, aki később Kőbányán, Szobon, Márianosztrán, Pilismaróton, Dömösön, majd Esztergomban látta el papi szolgálatát.
Vitathatatlan, hogy a hazai egyházi vezetők közül az egyik legaktívabb médiaszereplő, emiatt a legismertebb püspöknek számít. Bátor, szókimondó megszólalásai időnként vitát is generálnak a katolikus egyházon belül, míg a keresők körében igen népszerű az általa képviselt nyitottság, önkritikus hangnem.
A SZEMlélek blognak többször adott interjút, emellett megszólalt számos országos médiumban is - alig akad olyan meghatározó sajtóorgánum, amely ne idézte volna szavait. A tőle származó gondolatokkal köszöntjük az aranymisés Miklós püspököt, azt kívánva, hogy maradjon közöttünk még sokáig, továbbra is elkötelezetten felvállalva a tükröt tartó, ezáltal őszinte szeretet-cselekedetekre hívó pásztor szerepét.
"A legtöbbször hallott érvelés, hogy nem fogadunk be bevándorlókat, mert veszélybe kerül a vallásunk és a kultúránk, és különben is, az iszlám az eredeténél fogva uralkodni akar. Nem toleráns, nem integrálódik. Én azt hiszem, ilyet egy katolikus pap nem mondhat."
"Sokan az esküvőt is csak azért tartják a templomban, mert ott mégiscsak jobban mutat. Szoktuk még a temetési szertartást is kérni, mert biztos, ami biztos, pap temessen, és talán még a nagyobb ünnepek alkalmával a misére is elmegyünk, mert mégiscsak úgy illik. És eközben egyiket sem belső meggyőződésből, hanem csak megszokásból tesszük. Ez a gondolkodás valami nagyon halvány mélysége a hitnek. Ezért mondom azt, hogy manapság sokkal inkább a vallásosság dominál, semmint az élő hit. Ide sorolom ugyanakkor azt is, ha valaki betű szerint minden előírást megtart – lélek nélkül. Minden vasárnap ott van a templomban, tartja az első péntekeket, naponta ötször imádkozik, a külső formákat hibátlanul betartja, de valami egészen fontos, a hitből fakadó szeretet hiányzik belőle. Mai keresztény életünk nagy próbája, hogy eljutunk-e idáig. Hitünk bizonyítéka ugyanis a tetteinkben nyilvánul meg."
"A fogamzásgátlás kérdése egyházunkban ingoványos terület. Merem mondani a kérdésre, amit egykori drága tanárom, Gál Feri bácsi is mondott: mi, papok, ebbe ne szóljunk bele. Bízzuk ezt a házaspárra. Azt hiszem, a felelős családtervezés ott van az Úristen tervében. Okoskodónak tűnik a számomra, hogy mi mindent előírunk. Óvatosan hozom ide Jézus szavait, aki a vallási előírásokkal kapcsolatban mondta ezt: megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Az emberi szabályokhoz ragaszkodtok, de az Isten törvényét elhanyagoljátok."
"Rám sütötték, hogy baloldali vagyok, mert az elesettekkel, a szegénységgel, a szociális problémákkal foglalkozom. Mintha a proletár internacionalizmus szellemében tenném ezt. Mintha a baloldaliság egyértelműen ezt és a szolidaritást jelentené. Ez a dolog tehát egy kicsit félrecsúszik. Mégse zavar, hogy baloldali püspöknek neveznek, sőt, tulajdonképpen büszke is vagyok rá. A jézusi modellt ugyanis csak úgy tudjuk hitelesen képviselni, ha jól megnézzük, mit is csinált Jézus. A legelesettebbek közé ment, és velük vállalt sorsközösséget. Kezdve a betlehemi születéssel, a hajléktalansággal… Vagy gondoljunk csak arra, hogy Jézus a názáreti ács fiaként jött a világra, nem pedig a főfarizeus elkényeztetett gyerekeként… Így született közénk, csak ebbe sokszor bele sem gondolunk."
"Borzasztó az országra jellemző megosztottság. Legyen szó a cigány- vagy a menekültkérdésről, de bármi másról. Nagyon fontos lenne, hogy kilépjünk ebből a lövészárokból, ebből a „szakadékállapotból”. Borzasztó ez az egymásra mutogatás, a másik megítélése, a szekértáborok. Erre a hatalmas megosztottságra is gondolok, amikor azt mondom: elmegyek a Klubrádióba és az ATV-be. Ezzel is jelezni akarom, hogy nem nézek rájuk ellenségként. Igaz, nem is megyek bele abba, hogy kijátsszanak. Olyan gyönyörűek Szent Pál szavai, amikor azt mondja, hogy Jézus Krisztusban Isten kiengesztelődött a világgal. Az ellenségeskedést megszüntette és a válaszfalakat ledöntötte. Jézus odaáldozta az életét, hogy kapcsolat legyen az Úristen és az ember, ember és ember között. Félreérthetetlen a jézusi magatartás. A szamaritánust állítja példaként, a zsidóknak. Vagy a római századost. Szinte provokálta ezeket a szituációkat."
"Amikor önszórakoztatásról, gettósodásról beszélek, elsősorban a sajtónkra gondolok. Sokkal több figyelmet kellene fordítanunk a meglévő, közt szolgáló televíziókra, napilapokra, a létező médiumokra. Gyakran hívnak televíziós műsorokba, most hirtelen a Család-barát jut eszembe, ahol többször is jártam, vagy a Duna Televízió Püspökkenyér adásait említeném, de ugyanígy például a Kossuth Rádiót is értékes terepnek találom. Miközben megannyi orgánum létezik, felmerül a kérdés: tényleg szükség van külön katolikus rádiókra – több is van belőlük az országban –, arra a rengeteg írott katolikus sajtótermékre? Miért kell minden egyházmegyének saját lapot készítenie? Kik olvassák ezeket, kikhez jutunk el? Igyekszem óvatosan fogalmazni, nem akarok senkit megbántani, de gyakran úgy látom, kritika, éspedig önkritika nélkül rendezünk körmeneteket, szórjuk a virágot, s ezzel mintegy magunkat szórakoztatjuk, azzal áltatva megint csak önmagunkat, hogy evangelizálunk. Nem az a baj, hogy ezek a rendezvények léteznek, hanem az, ha itt megállunk, ezzel letudjuk a misszionálást."
"Ideje volna visszanyerni az egyensúlyunkat, s akkor nem kéne olyanokat hallgatnom az ismerőseimtől, hogy „egyházunkat a műemlék templomaink fojtják meg.” Hatalmas feladataink vannak: oktatás, nevelés, családok és nehéz sorsúak felkarolása. Ezekre sokkal több energiát kell fordítania az egyháznak, és képesek is lennénk rá. Ehhez, ismétlem, egyetlen út vezet, ez pedig az önkritika: őszintén megvizsgálni, hogy Jézus Krisztus mit szán az Egyház feladatául. Vajon tényleg a Föld sója vagyunk-e?"
