Október 11-18. között színes programok érik egymást Révkomáromban. A katolikus egyház rendezvénye Ferenc pápa apostoli áldásával zajlik. Himnusz is született az alkalomra; a szerzővel, Marosi Péterrel beszélgettem.

Városmisszió – sokak számára ismerősen csenghet a kifejezés, hiszen például 2007-ben Budapesten is tartottak ilyet, egy nemzetközi sorozat tagjaként. De volt már városmisszió vidéki településeken, így Egerben, Kecskeméten is. Ezúttal a Szlovákiában fekvő Komárno városa válik különleges forgataggá, ahol a templomokon, könyvtárakon, galériákon túl az utcán is megszólít és megszólíthatóvá válik az egyház. A belváros különböző pontjain sátrakat állítanak fel: bárki benézhet, kérdezhet, lelki tanácsot kérhet problémái megoldására. A részletes programról itt lehet tájékozódni.

A nyitónapon a Limes Galériában a magyar "Angelico atya" Isten Mosolya című kiállításával startol a programsorozat. Hétfőn Kudlik Júlia és Szvorák Katalin tart közös, zenés előadást "A szeretet kommunikációja" címmel a Duna Menti Múzeumban, szerdán Švajda Gábor hosszútávfutó vallomását hallhatják az érdeklődők. Pénteken fáklyás keresztutat tartanak a családokért a Szent András templomtól a Szent Rozália templomig. Szombat este a Crux együttes a Tiszti pavilon amfiteátrumában ad koncertet. A csapat frontembere, Marosi Péter írta a Városmisszió himnuszát (kattintásra meghallgatható), aki így vallott a SzemLélek blognak:

– A dalom fő üzenete, hogy küldetésünk van. Tartsuk szem előtt, hogy dolgunk, feladatunk van ezen a világon, bátran mondjunk igent Isten személyre szabott tervére. Ez a városmisszió ideje alatt különösen aktuális téma, de a hétköznapokban sem feledkezhetünk el róla. Úgy látom, egyre kevesebb ember mer életre szóló döntést hozni valaki, vagy valami mellett. Félünk elköteleződni. Talán ez a dal bátorítás lehet, főként a döntés előtt állóknak, de azoknak is, akik valamiért kiüresedtek, megújulásra vágynak.

– Számtalan alkalommal tapasztaltuk már koncertjeink kapcsán, hogy a jelenlévőket Isten megérintette a dalokon keresztül. Ezt néha maguk mondják el, néha egyértelműen, szavak nélkül is látható. Egyre szélesebb az a réteg, akiket ezen a nyelven lehet megszólítani. Nem elég a templomban várni rájuk, vagy azon siránkozni, hogy milyen kevés a fiatal, hanem utánuk kell menni. A zene nagyon hasznos eszköz lehet, hiszen az üzenetet úgy képes átadni, hogy ezt a címzett sokszor észre sem veszi, csak annyit tapasztal, hogy valami megváltozott - tette hozzá a felvidéki dalszerző, énekes.

Ha nem tudunk eljutni ezekben a napokban Révkomáromba, akkor is gondoljunk szeretettel a megszólítókra és a megszólítandókra. Ám érdemesnek tűnik a közelben lakóknak felkerekedniük (1 óra autóút Budapesttől), hátha valami bennünk is megváltozik.

Gégény István