Á, dehogy! Kizárt. Amerika pénzeli őket, meg a terroristák. Meg a vudu. Meg a tudjukkik. A sok össze-vissza-esküvés-elmélet helyett mi lenne, ha megkérdeznénk őket? Így tett egy barátom, aki egy gyorsétteremben beszélgetett egy fiatal "gazdasági bevándorló" családdal.

A világ forgásáról mindent tudók bölcselkedései és a pártpolitikai érdekek által irányított kormányzati propaganda mellett érdemes olyan hangokat is meghallani, amelyek közvetlenül érkeznek azoktól, akiket szinte menetrendszerűen előbb "lelövünk", majd esetleg megkérdezzük, kik voltak ezek, és mit akartak. Álljon itt egy találkozás leirata, amelyet egy ismerősöm élt át és foglalt szavakba. Egy fiatal libanoni származású pár és 2 éves gyermekük áll a középpontban, akik nem szegények, nem is akarták őket megölni, mégis elhagyták Szíriát, ahol éltek. A többi történelem, éspedig a szó legszorosabb értelmében...

Egyrészt "kőgazdagok": Pasinál Iphone 6, legújabb Columbia hátizsák, RB napszemcsi, első ránézésre min. 20.000 euró a pénztárcában, bár nagyon vigyáznak, ne sokan lássák. Kisgyerek is legújabb divat szerint öltözve, Levis cuccokba. A fiatalasszonynak is a legújabb Samsung teló (S6 Edge, fehér), I love Lebanon cípő. Tablet, van náluk 3-4 elég nagy kapacitású mobiltöltő akku. Szállodában alszanak (ott is töltik az eszközeiket, ezért nem rohanták meg a meki WC-jét mint páran reggel hozzájuk hasonló bőrszínnel), de a telókról lóg a pótakku, fél évig tanultak németet az elindulás előtt. A pénz nem probléma (Idézem: "The money is no problem") Viszont pl. nem tudták, hogy 100.000 euróért kapnak magyar állampolgárságot, ha vesznek állampapírt és vállalják, hogy megtartják. Azért menekülnek, mert az értelmiségi, gondolkodó, erőszakot elutasító réteget ugyanúgy üldözik a fegyveresek, akik nem sokat tökölnek, ha ilyennel találkoznak: agyonlövik, kirabolják és haladnak tovább. Azt is megtudtam, hogy idáig kb. 10.000 eurót költöttek. A pasi sebész, az asszony a gyerek óta otthon volt, előtte vendéglátásban dolgozott, kávéházat vezetett. (De nem az övé volt a hely). Nagyon szimpatikusak, végtelenül szerények, de már ránézésre is értelmiséginek, intelligensnek néznek ki. Feltűnő volt, hogy a reggeli asztaltársasággal ellentétben nem szemeteltek, nem dohányoztak. Angolul tökéletesen beszéltek, még nálam is jobban, a németük is sokkal jobb az enyémnél. Konkrét életveszélyben nem voltak, de nem is akarták megvárni. A csávó láthatóan aggódott. Direkt kerülték a hozzájuk hasonlókat. Gyakorlott orvosként abban bízik el tud helyezkedni, és akkor idővel megoldódik az állampolgárság kérdése is. Nem akartam kedvét szegni, egy szót sem szóltam arról, a németek mit gondolnak a bevándorlókról, meg hogy évtizedek múlva is azok maradnak...vidéken legalábbis.

További hasznos, építő, kölcsönösen gazdagító párbeszédet kívánok!

Gégény István