Egy furcsa áthelyezésről értesültünk, amelynek részletei arra utalnak, mintha politikai igény alapján mozdították volna el a plébánost.

Sokan emlékezhetnek a Németh Zoltánnal készült interjúnkra. A SZEMléleknek nyilatkozó katolikus pap volt az, aki befogadta a körmendi plébániára az emberségesnek nem mondható körülmények között táboroztatott menedékkérőket – köztük keresztényeket is. Amikor a kormányzat képviselőjét a témában megkerestük, azt a választ kaptuk, hogy ők nem találtak ott keresztényeket. A történetnek országos sajtóvisszhangja lett, ami érthetően kellemetlenséget jelentett azoknak, akik nem szerették volna, ha napvilágra kerül az ottani valós helyzet. Mi több, még a helyi hívek egy része is lesorosbérencezte a plébánost, aki alázattal viselte a rágalmakat.

Németh Zoltán már nem körmendi plébános. Nemrég áthelyezték, ami egyébként teljesen megszokott lépés papi körökben. Csakhogy nem szokványos keretek között zajlott a folyamat. Úgy tudjuk, Székely János újonnan kinevezett szombathelyi megyéspüspök első munkanapja kezdetén ellátogatott paptársához, felajánlva neki a celldömölki plébániára való áthelyezést, amit Németh Zoltán el is fogadott. Ebből eléggé úgy tűnik, aligha pasztorális megfontoláson alapuló döntésről van szó.

Celldömölkön aztán két hónapig valamilyen okból nem költözhetett be a plébániának otthont adó épületbe Németh Zoltán, amelynek felújítására félmilliárdos nagyságrendű összeget adott ugyan az állam, de a beruházás valahogy még mindig nem készült el teljesen.

Szerettünk volna e dolgok kapcsán tájékozódni Németh Zoltánnál, ám ő nem kívánt részletesen nyilatkozni. Annyit mondott, hogy 10 évig szolgált Körmenden, így akár időszerűnek is nevezhető a váltás, örömmel szervezi a lelki életet Celldömölkön. Azt ő is jelezte, hogy egyértelműen beszédesek áthelyezésének körülményei, nem cáfolta értesüléseinket.

Nem ő, hanem egy magyar püspök kommentálta állítólag úgy az esetet, hogy sajnos ma is fellelhető a békepapság mechanizmusa a klérus körében. Ha tényleg nem pasztorális indok áll az áthelyezés mögött, akkor valóban az Állami Egyházügyi Hivatal hathatós ténykedését idézi a módszer, csak épp a XXI. században, demokratikus keretek között nem nagyon volna keresnivalója ilyesminek. Még az is lehet, hogy nem érkezett semmilyen kérés, presszió állami részről, egyszerűen az egyházi vezetés látta jobbnak magától a kialakult "konfliktus" ilyen módon történő megoldását.

A kellemetlen procedúrának természetesen híre ment egyházi körökben – így értesültünk mi is róla. Azért írtuk meg, hogy segítsük az igazság kiderítését, s ha tényleg rossz mechanizmus áll a háttérben, ne maradhasson rejtve a fondorlatosság.