Igaz mese azokról, akik koronát ígérnek kereszt nélkül, üdvösséget pokolra szállás nélkül, mindezért csupán egy szerény összeget kérnek cserébe.

Volt egyszer egy ember, aki szegény volt, mint a templom egere. Semmije sem volt, csak egy beteg, girhes, göthös szamara. Egyik este aztán kimúlt a beteg pára is, így a szegény ember végképp földönfutóvá vált. A szegény ember sokat töprengett, tipródott magában, hogy vajon miért ilyen szerencsétlen az élete, s vajon mit tehetne magáért, hogy jobbra forduljon a sora.

Ekkor aztán nagy ötlete támadt: elhíresztelte a környéken, hogy öttalléros sorsjegyeket fog árulni, és hogy a sorsolás fődíja egy szamár lesz. Tolongtak az emberek, hiszen öt tallérért egy életerős szamárhoz jutni igen jó lehetőségnek tűnt mindenki számára. Több ezren vásároltak a sorsjegyből, így a szegény ember egyszeriben megtollasodott. Napok alatt felújította kidőlt-bedőlt házikóját, elegáns ruhákat varratott magának, még egy takaros kis kerti tavat is építtetett az udvarára. Eljött a sorsolás napja, amikor a sok reménykedő sorsjegy-tulajdonos mind megjelent az ember háza előtt. Persze mindenki szerette volna megnézni a fődíjként beígért szamarat, ám a szegény ember azt mondta: "Hátul van a szamár a karámban, nem hozom ide elétek, mert ijedős fajta, hanem majd a sorsolás után a nyertessel előhozzuk. Látjátok, milyen tehetős ember vagyok, csak nem gondoljátok komolyan, hogy becsaplak titeket és még egy szamaram sincs...!" Így aztán az emberek megnyugodtak, és nagy várakozások közt elkezdődött a sorsolás.

Ki is húzták a nyertest, aki nagy boldogságában ugrándozni, táncolni kezdett, a többi ember pedig csalódottan hazaballagott. A boldog nyertes aztán hátrament a karámhoz a szegény emberrel, hogy elővezesse a csacsit. Ahogy kinyitották a karám ajtaját, látják ám, hogy a szamár a karám közepén fekszik.

– Biztosan alszik a lusta jószág – mondta a már nem is szegény ember. Ám hiába ébresztgették, böködték, a szamár csak nem mozdult, így aztán a gazdája elismerte, hogy a szamár bizony kimúlt.

– Ne haragudjon, uram, úgy látszik, amíg sorsoltam, a szamár feldobta a talpát. Rettenetesen sajnálom, hogy így alakult! Szeretném önt kárpótolni. A csalódott nyertes visszakapta a befizetett öttallérosát, így kiengesztelődve tért haza, szegény emberünk pedig meggazdagodott, és új névjegykártyát gyártatott magának, melyen ez állt a neve alatt: sikertréner.

Íme, egy szakma születésének története! A sikertréner-ipar lényege ugyanis az, hogy valóságos termék helyett az emberek szorongását és hiszékenységét használja erőforrásként, ebből generál hatalmas anyagi hasznot saját magának, majd az ebből fakadó gazdagsággal hitelesíti önmagát és tevékenységét.

Van a történetnek egy rövidebb verziója is...

Egyszer valaki írt egy könyvet, melynek címe valami ilyesmi volt: "Hogyan keressünk gyorsan egymillió dollárt?" A vásárló, midőn megvette a könyvet, ezzel a szóval találkozhatott az első oldalon: "Így!"

A siker-tréner hitelessége

Szeretném leszögezni, hogy e poszttal nem úgy általában a tréneri szakmát állítom célkeresztbe, hanem kifejezetten az úgynevezett sikertrénereket. Hiszen, ha például Kemény Dénes, Hosszú Katinka, Klein Dávid vagy Fa Nándor tréninget tart, azt szívesen meghallgatom, mert tudom, hogy van mögöttük egy rakás olimpiai arany, jópár égig érő hegy és néhány irgalmatlanul nagy óceán. Ezért joggal feltételezem, hogy van mit tanulnom tőlük arról, hogy mit jelent a kitartás, az önismeret, a csapatszellem, vagy a fizikai és lelki határok feszegetése. Persze nemcsak sportolók lehetnek hiteles trénerek, hiszen ott van Nick Vujicic, aki kezek és lábak nélkül áll ki az emberek elé, hogy elmondja: ne azért elégedetlenkedjünk, amink nincs, hanem azért legyünk hálásak, amink van. Az imént felsorolt emberek esete nagyon jól mutatja, hogy egy tréneri tevékenység mögött elengedhetetlenül fontos, hogy ott legyen a tréner hitelessége, története, tudása vagy teljesítménye. Lehet persze hiteles egy tréner úgy is, ha nincs mögötte emberfeletti teljesítmény, de érvényes és szakszerű tudással rendelkezik az élet egy-egy területén fölmerülő problémákkal kapcsolatban.

De mi van akkor, hogy ha a tréner egyetlen teljesítménye az a marketing tevékenység, amivel elhiteti az emberekkel, hogy ő az egész életet sikeressé és boldoggá tevő tudás birtokosa, és hogy ezt a tudást – egy szabad szemmel jól látható összegért cserében – szívesen át is adja bárkinek. És mindezt persze egyetlen este alatt!

Megfigyeltem, hogy egy tréner személyes teljesítményének értéke mindig fordítottan arányos az általa, a tréningen részt vevők számára ígért javak mértékével. Minél kevesebbet tett le az asztalra, annál többet ígér az asztalához telepedő sokaságnak. Kemény Dénes trénerként nem ígér teljes és boldog életet, hanem azt, hogy a csapatmunka és a vezetés területén fejlődhetünk, ha meghallgatjuk őt. Klein Dávid sem ígér sorsfordító élményeket, hanem azt, hogy a Mount Everest megmászása során szerzett tapasztalatai segíthetnek minket abban, hogy hogyan tervezzünk, hogyan mérjük fel a saját határainkat és hogyan munkálkodjunk együtt másokkal.

De az „igazi” sikertréner áttörést, fordulópontot, boldogságot és természetesen sikert ígér az embereknek. Úgy általában, mindenkinek. Üdvösséget, Kánaánt már itt, a földön. Konkrétabban pedig anyagi bőséget, melynek csak a képzeletünk szabhat határt, gazdagságot és kiteljesedettséget, amely bearanyozza az életünket. Teljes szabadságot, a korlátaink meghaladását, a sikerben való növekedés folyamatos áradását, melyet majd az Univerzum is támogat, jelentsen ez bármit is.

A sikertréner evangéliuma

A sikertréner jellemzően az olcsó idézetes könyvek filléres közhelyeinek újrahasznosításából gyúrja össze eredetinek eladott gondolatait. Az üzenet úgy keletkezik, hogy valamelyik idézetes könyvből (a kevésbé kreatívak egy másik sikertréner könyvéből) kiollóznak egy-egy jól hangzó idézetet, egy kicsit átfogalmazzák, majd eredeti gondolatként posztolják a Facebookon, persze mindezt egy lájkérzékeny kép kíséretében (giccses naplemente szerelmespárral, Rolex órás, Hugo Boss öltönyös tréner magabiztosan néz rád stb.).

Nézzünk néhány tipikus sikertréneri mondatot:

"Nem az a kérdés, hogy van-e élet a halál után, hanem hogy van-e élet a halál előtt."

Nem tudom, ki találta ki, de én először attól az Anthony de Mellótól olvastam, aki már 1987-ben halott volt, aztán Feldmár András a kétezres évek elején is végigturnézta vele a magyar médiát, hovatovább később a magyar rapper, Sub Bass Monster is refrénné gyúrta a mondatot, mára pedig aligha találunk graffiti gyűjteményt és idézetes könyvet, amelyben ne szerepelne a gondolat. A mondat egyébként nagyon jó, de hogy ezt hogyan lehet 2017-ben eredeti, saját gondolatként – sok pénzért – eladni, az számomra teljes talány.

"Meggyőződésem, hogy a pozitív változás kulcsa ... a felelősség vállalása, önmagunk elfogadása és feltétel nélküli szeretete."

Vagy:

"Merj kilógni a sorból!

Nos, ilyen és ezekhez hasonló levitézlett közhelyek, olcsó konzumbölcsességek már akkor is kínosan elcsépeltek voltak, amikor a nyolcvanas években készült ZS-kategóriás, alacsony költségvetésű kungfu filmek idős edzői szájából elhangzottak.

Vannak persze ezeknél sokkal problémásabb gondolatok is, amelyekkel nem az a legfőbb gond, hogy elcsépelt közhelyek, hanem hogy a fogyasztói társadalom legsötétebb hazugságait hordozzák magukban:

"Bárhonnan bárhova el lehet jutni, ha az ember hajlandó kifizetni az árát."

Ijesztő, hogy ezt emberek képesek elhinni, az pedig még ijesztőbb, hogy sokan képesek eszerint is élni. Ez a mondat azt üzeni, hogy bárhol is vagy, csakis a te felelősséged, hogy még nem tartasz előbbre, mégpedig azért, mert mindeddig nem voltál hajlandó kifizetni az előrejutás árát. Pedig az önismeretben való előrehaladás egyik legfontosabb alapelve, hogy az erősségeink mellett tisztában kell lennünk a határainkkal, és el kell fogadnunk őket. Én például egy jó képességekkel megáldott, sokoldalú zenész vagyok, de nem ismerek olyan árat, amelyet ha megfizetnék, akkor úgy tudnék hegedülni, mint Leonidas Kavakos. Ha ezt elfogadom, kihozhatom magamból a legtöbbet, lehetek boldog, elégedett és sikeres zenész, a képességeimnek megfelelő helyen és pozícióban. De ha a sikertréner tanácsát választom, akkor csak egy frusztrált, boldogtalan és törtető szörnyeteg, azaz egy arrogáns, görcsösen nyomuló karrierista lesz belőlem.

És vajon hogyan értelmezze a fenti mondatot az az édesanya, aki autista gyermeket nevel? Az a férfi, aki komoly munkahelyi pozícióban van, és titkolnia kell, hogy pánikbetegséggel küzd? És az a nagymama, aki várja a szövettani vizsgálatok eredményét?

Persze, most csak úgy teszek, mintha nem érteném, hogy a sikertréner által ajánlott "bárhonnan bárhova" semmi másról nem szól, mint a zsetonról, ám ez felveti a kínzó és rettenetes kérdést: tényleg ekkora tömegek képesek elhinni azt, hogy a boldog, sikeres és kiteljesedett élet a pénztárcánk vastagságától függ?

A sikertréner mint archetípus

Érdemes néhány szót ejteni a sikertréner figurájáról, mint modern társadalmi, kulturális és spirituális jelenségről. A sikertréner ugyanis archetipikus figura: a posztmodern kor papja, mágusa, bölcs embere.

Az emberiség történetében – vallásoktól és kultúráktól függetlenül – nagyjából a XIX. századig évezredeken át élt a bölcs ősképe: Konfuciusz, Salamon, Buddha, Jézus, Szarasztró, Zoszima sztarec, Yoda mester mind-mind ezt az archetípust testesítette meg. Ők az embert mint szellemi (pneuma) lényt nézték és próbálták segíteni. A XX. századra ez némileg megváltozott, és a világ nyugati felén a pszichológus és a pszichiáter vette át ezt a "papi" szerepet, akik a lélek (psziché) mélységeit próbálják feltárni és abban kalauzolni az embereket. A XXI. századra aztán megjelent a sikertréner, aki számára az ember immár csak test (szarksz). (A test ebben az esetben nem a fizikai valónkat jelenti, hanem az ember hús-testi voltát, az egója köré, annak akadálytalan kiszolgálására szerveződő motivációs bázist.) A sikertréner az egoizmus papja, az individualizmus, a kapzsiság és önzés felkent prófétája, a posztmodern "evangélium" prédikátora. Üzenetének mélysége úgy aránylik a szellemi bölcsességirodalomhoz, mint a Mindenegyben blog a Bibliához.

Már a siker-evangéliumot (prosperity gospel) hirdető XX. századi teleevangelistákkal kapcsolatosan megjegyezte egy amerikai író, hogy számára: "A legtöbb prédikáció olyan, mint egy reklám, csak az nem világos, hogy Isten a szponzor vagy a termék." Nagyon jó és érvényes a felvetés, de a XXI. századra a helyzet tovább romlott: a sikertréner átvette a XXI. század teleevangelistája helyét, ő viszont már egy olyan prédikátor, aki boldogságot ígér, de ehhez se Istent, se szponzort, sem pedig terméket nem ajánl. A boldogság alatt a sikert érti, a siker mértékegysége pedig immár egyedül a pénz. Ő ül a "Gazdagság és Boldogság" című piramisjáték csúcsán, és az ő gazdagságát, illetve boldogságát valóban meg is teremtik azok a tömegek, akik "belépnek alá", ezzel finanszírozva tevékenységét.

Tömegek, amelyek tagjai nem veszik észre, hogy a sikertréning során a saját szerepük egészen más, mint aminek a trénerek állítják: ugyanis ők kiválasztottnak érzik magukat, akik 50-100 ezer forintért cserében megkapják a siker kapuját nyitó zár kulcsát. Pedig valójában ők pusztán azok a szerencsétlen áldozatok, akik betolják a zsetont, amellyel a sikertréner sikerét biztosítják.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha nincs valós termék, akkor miért olyan népszerű mégis a sikertréner. Miért követik annyian, miért fizetnek hatalmas pénzeket egy nem létező dologért? Valaminek csak kell lennie, nem? De. A remény, a hit, hogy majd én viszem haza a szamarat. Ám az a szamár döglött.

A szamár az az illúzió, hogy nem kell megtalálnom a személyes utamat, valaki megtalálja nekem, helyettem. Nem kell megfogalmaznom a saját, személyes életemre vonatkozó kérdéseimet, mert valaki megfogalmazza, fölteszi, sőt, egyből meg is válaszolja azokat. A remény, hogy ha rászánok egy kisebb-nagyobb összeget, akkor megspórolhatom azt a sok gyötrelmes és fájdalmas vívódást, ami az önmagammá válás valódi útját jellemzi.

A hit, hogy nem kell bejárnom a fájdalmasan szép belső utat, ami az élő víznek folyamaihoz vezet, hanem csak befizetek egy összeget, és majd valaki külsőleg nyakon önt az élet vizével. Nem kell leereszkednem a saját poklomba, szembenézni tanácstalanságommal, kétségbeesésemmel, lelkem ürességével, szorongásaimmal, függőségeimmel és bűneimmel, mert a sikertréner ezt megtette helyettünk is. Ő a fogyasztói társadalom megváltója, aki helyettünk és értünk járta be a megváltás útját, hogy azt átnyújtsa nekünk. Igaz, ez a műanyag, fröccsöntött próféta, aki koronát ígér kereszt nélkül, üdvösséget pokolra szállás nélkül, mindezt egy szerény összegért cserében nyújtja felénk, de hát ezt ma már igazán megérthetjük, neki is élnie kell valamiből.

És ha megfizetjük az árát, a siker és a boldogság házhoz jön, mert a teljes élet, a siker és a boldogság immár megvásárolható, azonnal oldódó boldogságpor formájában. Ha kettőt rendelünk belőle, ajándék idézetes hűtőmágnes is jár mellé. Nincs más dolgunk, mint az instant boldogságport beleönteni az élet állóvízébe, jó alaposan elkeverni, és már kész is a sikeres, boldog élet.

A probléma mindössze annyi, hogy tényleg van siker, de az kizárólag a tréner sikere, és van szamár is, de nem a karámban. Amíg azonban az 50 legsikeresebb magyar Facebook poszt közül 49 a Mindenegyben blogon jött létre, addig a sikertrénereknek nem kell aggódniuk a megélhetésük felől…

Bolyki László