Létezik csokis, feladatos, idézetes, sörös - nagy divatja van az ádventi naptáraknak. Jól is van ez így, mi viszont olyat mutatunk, amit még aligha látott a világ: üldözötteset.

Hardi Orsi és Ferenc tucatnyi éve él Taizé falujában, ahol a világszerte ismert keresztény közösséget szolgálják. Ez a közösség minden tudatos tervezés nélkül, a Gondviselés szándéka szerint az utóbbi időben menekültek átmeneti otthona is lett. Szudániak, afgánok, afrikaiak mellett európai üldözött sorsú emberek is menedéket találnak a francia közösségnél, s az őket közvetlenül megismerő magyar házaspár által kiötölt és folyamatosan frissített virtuális ádventi naptárat digitálisan lapozgatva hol felderül, hol szinte megszakad a szív. Ezekkel a sorsokkal találkozva még nyilvánvalóbbá válik az elmúlt hónapok itthoni propagandájának gyalázatos volta.

Ma Ádvent 6. napjánál tartunk, amikor egy 15 éves ukrán lány, Kátya arcképe tárul elénk a magyar mellett angol és francia nyelven is elérhető naptárban.

Mint sok más kelet-ukrajnai családnak, Kátyáéknak is menekülniük kellett Donbasszból. A családnak tulipánföldje van Kelet-Ukrajnában, ami kis jövedelem kiegészítést jelentett. A földeken együtt dolgozott a család, mindenkinek megvolt a feladata. A menekülés során mindent hátra kellett hagyni. A veszély ellenére rendszeresen megpróbáltak visszatérni, megművelni a földet, ültetni, gondozni a tulipánokat. Kátya mindent tud a tulipánokról és lelkesen mesél róluk. Gyönyörűen énekel és zongorázik. Szerény magabiztossággal, mindenki szemébe nézve énekelte kedvenc ukrán énekeit.

Kátyáék családi fényképén nyolc gyerek veszi körül a mosolygó szülőket. A menekülés során a család befogadott négy árván maradt gyereket. A fényképet együtt nézegettük Kátyával és szerettük volna megtudni, hogy kik a befogadott gyerekek a képen, ezért feltettük neki a buta, kíváncsi kérdést: kik a testvéreid? Kátya kedvesen felsorolta a képen még rajta kívül látható hét gyerek nevét. Mi pedig elszégyelltük magunkat.

Hardi Orsi és Ferenc nevet is adott a lélekmozgató naptárnak, egy Taizé-i ének címét kölcsönvéve: Ubi caritas, vagy Ahol szeretet. Igen, ahol szeretet van, ott csodás dolgok történnek. Az sem a véletlen műve, ha a Hardi név ismerős lenne olvasóinknak valahonnan, Ferenc ugyanis annak a Richárdnak a testvére, aki Kongóban sok ezer afrikainak adta már vissza a szeme világát.