Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetőjének szavai sajátos világba kalauzolnak bennünket.

„Miniszterelnök Úr, üdvözlöm a valóságban. A mai világban nincs olyan, hogy nemzeti szuverenitás, még Európa nagy országai számára sem. Globalizált világban élünk”

- Manfred Weber ezt üzente Boris Johnson brit miniszterelnöknek a legújabb Brexit-tárgyalások előtt.

Nem lehet eléggé egyetérteni Weberrel! Hiszen a globalizáció értékeit bármikor kikezdhetik a nemzeti szuverenitás értékei, ahogy a globalizált világ érdekeit a nemzeti érdekek. Márpedig ez tűrhetetlen! Jó reggelt, üdvözlöm Önöket a valóságban!

Nincs olyan sem, hogy hazaszeretet, még a hazájukat valóban nagyon szeretők számára sem! Globalizált világban élünk. Mennyi szenvedés forrása volt már az, hogy az emberek a saját hazájukat jobban szeretik, mint más nemzeteket! Köztereikre önző módon a saját nemzetük hőseinek szobrait állítják, repülőtereiket saját nemzetük nagyjairól nevezik el. Ezzel súlyosan megsértik más nemzetek hőseinek emlékét, és meggyalázzák más nemzetek nagyjait, alacsonyrendűnek állítják be más nemzetek repülőtereit, megsértve ezzel más nemzetek érzékenységét. Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy az egészséges hazaszeretet nem jelent kirekesztést, és hogy éppen a saját hazájukat szerető, hagyományaikat őrző, egymás hagyományait pedig tisztelő nemzetek szövetsége alkothat egészséges közösségeket!

Itt az idő felnőni a feladathoz, és létrehozni azt a globális társadalmat, ahol már nincs többé nemzeti szuverenitás, hazaszeretet, nincs angol humor, német precizitás, cseh sör és magyar konyha, csak Nike, Starbucks, Amazon és Apple. Akkor végre nem lesz több vita.

Nőjünk fel végre a feladathoz!

Különben majd jönnek a maradiak, akik azt is mondják, létezik olyan, hogy család és házasság. Pedig a mai világban nem létezik olyan, hogy család, még a nagycsaládosok számára sem, és olyan sem, hogy házasság, még az aranylakodalmukra készülők számára sem. Globalizált világban élünk. Ma már tudjuk, hogy a család kirekesztő és elnyomó rendszer, a házasság pedig “visszataszító konvenció”…, így mindkettőt “le kell rombolni”!

Az emberiség történelme során hány és hány családi perpatvar, házassági válság keserítette meg az emberek életét! Innen is látszik, hogy a család intézménye, és a hagyományos házassági modell elavult, ráadásul súlyosan kirekesztő: először is a saját családom szeretete veszélyes az Emberiség Nagy Családjára nézve, mert szűklátókörűvé tesz, és emiatt belterjessé válik a családi élet. Azzal, hogy a saját családom értékeit és érdekeit tartom a szemem előtt, bizony súlyosan megbélyegzem és kirekesztem az összes többi családot, melyeknek értékeit és érdekeit semmibe veszem. Ha például én elmegyek a családommal nyaralni, eszembe se jut, hogy Kovácsék hol nyaralnak, vagy hogy Horváték nyaralnak-e egyáltalán! Mi ez, ha nem gyűlölködés?! Ugyanígy, a férfi-nő alkotta házasság az egyéb összetételű házasságban élőkre nézve sértő és kirekesztő. Sértő a poligám muszlimokra nézve, ahogy a szivárvány családokkal szemben is kirekesztő. Na ezért kell lerombolni a hagyományos család és a házasság intézményeit! Hogy ne legyen több gyűlölködés!

Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy a legújabb kutatások szerint az azonos nemű szülők által nevelt gyerekek kétszer annyi érzelmi problémával küszködnek, mint a hagyományos és egészséges családokban felnövő gyermekek, vagy hogy kétszer nagyobb eséllyel alakul ki náluk figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD),
mert ennél sokkal fontosabb felismerés, hogy haladni kell a korral.

Itt az idő felnőni a feladathoz, és létrehozni azt a globális társadalmat, ahol már nincs többé család, meg ilyesmi. Különben jönnek majd a maradiak, akik azt mondják, hogy léteznek családi, nemzeti és vallási ünnepek, pedig ezek egytől egyig kirekesztő és mások érzékenységét sértő megkülönböztetések.

Üdvözlöm Önöket a valóságban, a mai világban csak napok vannak. Globalizált világban élünk. Hány és hány ünnep keserítette meg más ünnepeket tartók életét!

A családi, nemzeti és vallási ünnepek, mind-mind kirekesztőek más családok, más nemzetek és más vallások képviselői számára, ezért kizárólag az embereket globálisan összekötő, globális konzumünnepeket lehet megtartani, amilyen például a Black Friday.

Ilyenkor végre nincs vita a különböző vallású, és kulturális háttérből jövő emberek közt (azt leszámítva, hogy egy-egy leárazott síkképernyős tévé megszerzéséért hülyére verik egymást a tömött plázákban), és tényleg előtérbe kerülhetnek a globális ember globális szimbólumai, melyek összekötik, és nem elválasztják egymástól a föld lakosait: a Nike, a Starbucks, az Amazon és Apple. Éppen ezért nem szabad fölállítani a kirekesztő köztéri karácsonyfát, ahogy a hanuka gyertyákat sem, mert ezek súlyosan sértik az ezeket nem ünneplők érzéseit.

És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy ez itt a zsidó-keresztény kultúra alapján létrejött civilizáció, és aki itt kíván élni, az alkalmazkodjon az itteni szokásokhoz! Itt az ideje felnőni a feladathoz, haladni a korral, és létrehozni azt a globális társadalmat, amelyben nincs többé karácsony, különben végül majd jönnek a maradiak, akik azt mondják, létezik zászló, himnusz, és létezik olyan, hogy Fradi. Pedig a globális modern ember már tudja, hogy csak rúd és textil létezik, egymás mellé sodródott hangok, és ugyanolyan színű mezben játszó labdarúgók léteznek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül, ha sikerült felnőnünk a globalizált, modern ember szintjére, magunk mögött hagytuk a hazaszeretetet, ami nettó xenofób nacionalizmus, ha meghaladtuk a hagyományos család és házasság intézményeit, melyek a gyűlölködés és a kirekesztés melegágyai, itt az ideje, hogy belássuk, olyan sincs, hogy “Hölgyeim és Uraim”…

Ma már csak emberek vannak. Sőt, a progresszió hajnala már a fényes delet is előrevetíti, amelyben a “Tisztelt emberek” sem elfogadható, mivel az fajizmusnak számít, úgyhogy inkább mostantól ezt mondom: Tisztelt Lények! Üdvözlet Manfred Weber haladó, szép új valóságában!

***

Ja, és még valami! Nehogy valaki félre értsen! Én nem azt szeretném, hogy - törvényileg szabályozva - kizárólag olyan nemzet-felfogás, család-fogalom és együttélési forma létezhessen, amely én szerintem, és a világképem szerint jó és kívánatos.

Csak azt szeretném, ha a másképpen gondolkodó embertársaim nem akarnák nem létezővé tenni a nemzeti szuverenitás eszményét. Ha ugyan bárkinek lehetne az a véleménye, hogy a hagyományos család és házassági modell “elavult és visszataszító konvenció”, de senki ne akarná elpusztítani, lerombolni azokat. Inkább el kéne férni egymás mellett, mindenféle megsemmisítés, lerombolás és elpusztítás nélkül.

Bolyki László

(Nyitókép: pnp.de)