André 17 éves és egy olyan ritka betegségben szenved, ami a világon csupán néhány tucat embernél fordul elő.
Nem tudja mozgatni a végtagjait, a nyaka nem képes egyedül támasztani a fejét, súlyos szívproblémái vannak. Ő maga mondja, hogy betegsége olyan, mint egy „bolhapiac”, mert „egy kicsit minden van benne”.
Mikor a nap elkezdődik - meséli, zenét hallgat, előbb az egyik, majd a másik nagymamáját hívja, beszélget a szüleivel, játszik a nővérével, és megnézi a legfrissebb híreket – kedvenc focicsapatáról, ami az „Atlético de Madrid”. Kedveli a bulvárlapokat is. Kíváncsi minden részletre, szereti a minimalista konyhát.
Mikor a csapata játszik valami fontos meccset, előre szól a barcelonai orvosának, aki a nap 24 órájában figyeli a szívét. Így az orvos tudja, hogy ha valami furcsa dolog jelenik meg a monitoron, „ez normális”.
Amikor nehéz pillanatokról vagy rossz napokról kérdezte az Aleteia riportere, meglepő módon nehezen áll elő sok mondanivalóval.
Arra a kérdésre, melyek voltak élete „leghihetetlenebb” pillanatai kissé habozva válaszol. Számára minden reggel, mikor felébred és köszöntheti a szüleit, megcsókolhatja a nővérét vagy barátaival lehet, ezek mind hihetetlen pillanatok.
André szerint a betegség elfogadásának kulcsa az, hogy természetes és örömteli módon éljen vele. - Két lehetőségem van - mondja André - megkeseredni és a lehető legrosszabb módon élni, vagy ott a másik út. Én úgy döntöttem, hogy örömmel és reménnyel telve élem az életet.
Félelem nélkül mondja, hogy nagyon hisz Istenben, és ez sokat segít neki. Reméli és bízik az orvosokban, hogy megtalálják a gyógymódot. Viccelődik, hogy vesznek neki egy új kerekesszéket, amely óránként több mint egy mérföldet fog haladni.
Andrés Marcio boldog fiatalember. Problémáival úgy néz szembe, hogy értékeli azokat az apró dolgokat, amelyek mindannyiunknak számára megadattak. Példája segíthet minket abban, hogy jobban tisztában legyünk áldásainkkal, és legalább egy kicsit több humorral nézzünk szembe a nehézségeinkkel.
Forrás:aleteia
