Nem lehet túl későn kezdeni a zenélést, akár az elektronikus hangzásvilág is válhat lélekemelő üzenetek közvetítőjévé.

Az amerikai dalszerző nem hangszerrel a kezében látta meg a napvilágot – első gitárját 18 évesen fogta a kezébe. Más tekintetben is "késői hivatásnak" tekinthető, hiszen profi énekesi életpályája előtt 7-8 éven keresztül mentősként kereste a betevőt. Egy másik keresztény művész, TobyMac figyelt fel rá.

Ha a rave zenei stílus lenne – ezt némelyek vitatják, szerintük a rave ugyanis olyan elektronikus zenei esemény, ami nem megszokott helyen zajlik –, akkor Ryan Stevenson amolyan soft rave előadó lenne. Véletlen egybesés csupán, hogy egy Bonanza nevű településen született? Ettől még nem biztos, hogy aki szereti Ákos zenéjét, annak Ryan dalai is bejönnek, de némi hasonlóság mindenképp felfedezhető közöttük.

Indítsunk egyből a szinte kötelező karantén nótával, amely ebben az esetben az Amadeo címet viseli. Az alternatív cím sokkal kifejezőbb: Still My God, ami arra utal, hogy történhetnek velünk tragédiák, a fájdalom megállíthatja életünk megszokott menetét, de Jézus akkor is Istenünk, reményünk, békénk, örömünk marad.

Tőle igenis van kedvenc dalom, ez pedig az Eye of the Storm. A tartalmát nem összegezném, mindjárt kiderül, miért.

Az előző dalt lefordítottam magyarra, így aki nem tud angolul, az is értheti, énekelheti, továbbadhatja a benne megfogalmazott hitvallást.

Vajon milyen lehet az, amikor "fényt kap" az emberi lélek? Erről szól a We Got The Light.

A #szívmelengető sorozatban korábban bemutatott Stephen Curtis Chapmanhez hasonlóan Ryan is közreadott egy animált klipet, Champion of the World címmel. Vajon ki lehet az a világbajnok?

A kegyelem mindent megváltoztat, s ha ez velünk történik, adódik a kérdés: hogy lennék képes nem szeretni? Ezt a témát járja körül a Mercy Changes Everything dal.

S hogy mire van az embernek igazán szüksége? Békére, de leginkább arra, akiből ez forrásozik.

A kevésbé komoly témák sem állnak távol a kétgyermekes apukától, aki egyik koncertje során rövid betekintést adott gyerekdalos repertoárjába (pontosabban a gyerekei sajátos alkotásaiba). Az eredmény, hát, aligha lesz világsláger.

Az utolsó opusz, az Apples & Hallelujah a szerzőpáros, Ryan Stevenson két fia előadásában kicsit jobban szól, még ha nem is egészen világos, mi lenne a fő üzenet.

(Nyitókép forrása: platformtickets.com)