Egy katolikus pap harca az embertelenség ellen

Németországban évtizedek óta külföldiek végzik a nem-szeretem munkákat: törökök, görögök, a vasfüggöny lehullása óta a volt szocialista országok jobb sorsa érdemes polgárai, most pedig egyre több ázsiai és afrikai – csupa "munka-migráns", ahogy ott nevezik őket.

Kossen atya, aki a helyi önkéntes tűzoltóságnak is tagja volt plébánosként, már 2013 óta harcol a méltányos munkakörülményekért és tisztességes fizetésekért. Ahogy elmondta, döbbenten és elborzadva értesült a főként bolgár, román és lengyel embereket foglalkoztató húsüzemben uralkodó rettenetes állapotokról, amit modern rabszolgaságnak nevezett a képen látható tiltakozó feliraton: Vessenek véget a modern rabszolgaságnak!

A munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül szerződtetett emberek valóban önként jönnek Németországba, de megérkezve egészen más feltételeket találnak, mint amivel kecsegtették őket.

A fizetés kevesebb, ráadásul különféle indokokra hivatkozva nem keveset le is vonnak belőle: az utaztatás, a lakhatás, a munkahely megszervezése mind költség – hiszen egy közvetítő céggel szerződnek, nem az üzemmel.

A munkaidő olyan sok, hogy nyelvtanulásról, szabadidőről szinte szó sem lehet, hiszen aki heti hat napon át napi 11-12 óraát dolgozik kemény, fizikai munkát egy vágóhídon, húsüzemben, annak nemigen marad ideje-ereje másra. Ráadásul a lakáskörülmények is gyalázatosak, előfordul, hogy egyetlen matracon 2-3 embernek kell osztoznia.

A szörnyű körülmények láttán a plébános a nyilvánossághoz fordult, sőt 2019. januárjában szakemberek és lelkes támogatók bevonásával egyesületet is alapított a Kelet- és Dél-Európából érkező munkavállalók támogatására. Idén nyáron újból a médiafigyelem középpontjába került Kossen atya, amikor a vírus miatti veszélyekre hívta fel a figyelmet. Amikor az egyik nagy húsipari vállalatnál az 1200 dolgozóból 200-an COVID-fertőzöttnek bizonyultak, akkor végre bezárták az érintett üzemet.

Peter Kossen azonban hangsúlyozza, hogy nem elég egy-egy ilyen intézkedés, a rendszert kell úgy szabályozni, például kötelező órabérminimum meghatározásával, hogy ne lehessen emberhez méltatlan körülmények között dolgoztatni kiszolgáltatott embereket.

Bár már kapott maffia-stílusú figyelmeztetést: egy nyúlfejet a lábtörlőjére, és kollégái meg hívei közül sem mindenki lelkesedik szociális tevékenységéért,

a plébános kitart amellett, hogy ez a kiállás a keresztény felebaráti szeretet egyik formája. Szerinte szükség van az egyházak határozott állásfoglalására, világos beszédre a társadalmi kérdésekben.

"Mindig közvetítőként kell közelítenünk a helyzethez, de ha nincs bátorságunk a megütközést keltő megszólaláshoz, akkor semmit nem fogunk elérni – szeretném, ha a püspökök bátran vállalnák az ütközést is."

Ő maga igen nyíltan, kertelés nélkül fogalmaz: "Az olcsó hús és felvágott árát a munka-migránsok fizetik meg az egészségükkel." 

A járvány miatti botrányok nyomán a politika is foglalkozik már a húsüzemekben dolgozó vendégmunkások helyzetével, aminek köszönhetően például visszaszorítják a munkaerő-kölcsönzést, azonban az egyik üzem szóvivője szerint ez valójában csak annyit jelent, hogy ugyanazt a fizetést ezután az üzem fejlécével ellátott papíron számolják el a dolgozóknak.

Épp ezért Peter Kossen még távolról sem elégedett: "Csak akkor van esély alapvető változásra, ha a társadalom kiköveteli a megbecsülést és az integrációt a munka-migránsok számára. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy a maffiastílussal átfertőzött húsipar brutálisan kihasznál minden kiskaput, hogy kizsákmányolja és kizsigerelje a dolgozókat. Márpedig a maffiával nem lehet kompromisszumot kötni!

Nem tehetünk engedményeket a méltóság és az igazságosság rovására!  A pártoknak pedig nem a tettesek, hanem az áldozatok mellé kell állniuk."

Összeállította és fordította: Herbert Dóra

(Forrás: deutschlandfunkkultur.de, nyitókép: bistum-muenster.de)