A volt pannonhalmi főapát az Európa nagyvárosaiban történt terrorcselekmények kapcsán fogalmazta meg útmutató gondolatait.

A terrorcselekmények hátteréről

Az aktuális elnökválasztás is jól mutatja, mennyire lázban van Amerika, de nem kell Bécsig se mennünk, hiszen hasonló indulatokkal itthon is hamar találkozhatunk. Világunk, melyről hangosan valljuk, hogy szép, tele van feszültséggel, szakadással, sokaknak fájó gyűlölettel. A költő kifejezőbben szólt világunkról: ”megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy már néha nem is fáj, … – undorodom csak. … írja Radnóti az Első eclogában.

Sajnos a hírközlő szervek egy része sem marad meg a fájdalmas tények közlésnél, hanem az ítélkezés, uszítás révén rögtön magában hordozza egy-egy cikk a következő esetleges gyilkosság magját.

Az indulatok hevítése ugyanis feltüzeli azt az embert, aki nem ésszel, hanem ököllel akar reagálni minden helyzetre.

A vallások felelősségéről

Eugen Biser német teológus professzor mondta – még a múlt évszázad végén –, hogy a XXI. század békéje azon múlik, hogy a világvallások mennyire képesek egymás között békét teremteni és békét közvetíteni a világnak. Ezért tartom nagyon fontosnak II. János Pál pápa kezdeményezését, az Assisi-békenap elindítását. Ugyanezért fontos utódai, így például Ferenc pápa törekvése különösen az iszlámmal való párbeszédre, amelynek szép példája az emberi testvériségről szóló, Abu Dzabiban aláírt közös nyilatkozat.

Minden hívő és jó akaratú ember feladata, hogy ennek a békének a megteremtésén, megőrzésén munkálkodjon.

A szabadság félreértelmezéséről

Szabadságeszményünket nem vihetjük a végletekig. A szabadság eszménye nem jogosít fel arra, hogy mások istenéről, vallásáról tiszteletlenül beszéljünk, pláne nevetség tárgyává tegyük, karikírozzuk.

A szabadság, testvériség, egyenlőség, amelyeket a francia forradalom a zászlajára tűzött a Bibliából származó eszmények és fogalmak, Európát is meghatározzák. Ezen elvek egyike sem engedi, hogy mások mély meggyőződését megbántsuk.

Kifejezetten elhibázott magatartásnak tartom a szabadsággal való kérkedést, amelynek nevében újra és újra megsértünk másokat.

A rend és a mások iránti tisztelet nélkül a szabadság káoszt és anarchiát szül. Törvények és azok betartása nélkül nem élhetünk biztonságban és békességben.

Arról, hogy mit tehetünk

Ha Jézust akarjuk követni, akkor a pofonra nem válaszolhatunk pofonnal. Ha az emberiség békét akar, akkor Istent és az erőszakot nem hozhatjuk közös nevezőre.

Minden ember a saját igazát tartja a legtökéletesebbnek, s többen úgy érzik, hogy ezt a szélsőségességig védhetik. Saját igazságunk tele van szubjektivitással. Két dolgot tehetünk: tisztelni a másikat, és megvizsgálni, hogy bennünk nincs-e ilyen visszaütésre, erőszakra motiváló benső hajlam. Európának pedig az a feladata, hogy a szabadság mámorában ne adjon lehetőséget senkinek arra, hogy szabadon lövöldözhessen.

Emberi kiszolgáltatottságunkról

Ritkán tudatosul bennünk annyira kézzelfoghatóan saját esendőségünk, mint a jelenlegi járványhelyzet idején. Védtelenek és törékenyek vagyunk. De maga a szekularizált világszemlélet legalább olyan veszélyes az emberiségre, mint a koronavírus.

Veszélyes dilemma az is, amikor politikusok az élet védelme és a gazdaság működtetése között egyensúlyoznak.

Mindenszentek ünnepe távlatot ad: az Istennel való kapcsolatra hív. Halottak Napja pedig jelzés, hogy mindannyiunknak át kell mennünk egy kapun, nem maradunk a földi hazában. Élő reményre van szükségünk, hogy életünk gazdagságát, szépségét és egyúttal törékenységét hordozni tudjuk.

Dr. Várszegi Asztrik O.S.B.
c. culusi püspök

(Lejegyezte és a fotót készítette: Gégény István)