Korhű dokumentumnak is beillenek a magyar forradalom idején, határon innen és túl született művek. Szemezgettünk.

1. Az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számában nyolc vers jelent meg, melyek közül az egyik legszebb Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című költeménye. Később megkérdőjelezték Tamási őszinteségét, hiszen két évvel később, A csepeli gyorsvasúton című versében a vele egy fogantyút markoló, pisztolytáskás, pufajkás munkásőr borostás arcában saját apjáét vélte fölismerni, "lenullázva" ezzel a korábbi forradalmi üzenetet. 1990-ben, a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt nyilatkozta, hogy 1956. október 25-én a zugligeti buszon hazafelé megszületett verset "teljes hittel és szívvel írta meg". Bárhogyan is foglaljunk állást, az írás korhű lenyomata a forradalmi eseményeknek.

Tamási Lajos
Piros vér a pesti utcán

Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.

Nincs már teendő?: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.

Zászlóink föl, újjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!

Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?

Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva ti,
megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?

...Piros a vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.

Piros a vér a pesti utcán,
munkások - ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.

2. A mindössze négyoldalas lap utolsó oldalán hozták le Jobbágy Károlynak A rádió mellett című versét. Jobbágy 22 évesen szovjet hadifogságba, majd a hadifogságról írt versei miatt börtönbe került. Onnan hazatérve '56-os versei miatt eltávolították munkahelyéről, és a '60-as évek végéig publikálni sem tudott. Legjelentősebb 56-os művei a Tigrisek lázadása című gyűjteményben jelentek meg.

Jobbágy Károly
A rádió mellett

Rólunk beszélnek minden nyelven
sikong az éter és csodál:
„Dávid harcol Góliát ellen."

Népmilliók aggódva nézik,
hányan indulnak halni még?
S küldi a nép ifjú vitézit.

Fiatalok, még alig éltek
s füttyőngő golyók hangja közt
támadnak neki a pribéknek.

Nem akartunk híresek lenni,
ilyen áron meg semmiképp,
hisz' bánatunk már végtelennyi,

de nekünk mindig az jutott,
hogy a világ minket csodáljon
s fiaink kapják a golyót:

Kint ágyú szól, gyors lövés pattan,
a falról Petőfi figyel,
ahogy járkálok egymagamban.

Így járkált ő is átkozódva
„Európa újra csendes..."
csak minket húz a sors karóba,

csak minket öl száz év után is
ugyanaz, aki hajdan ölt;
hogy hányan hullunk? - sose számít.

M á s o k csodálják bátorságunk
mi meg naponta meghalunk,
dzsida, s golyó veri át hátunk,

de megmutatjuk a világnak,
hogy mikor mindenki lapul
s csak a "rádiók kiabálnak,

mint akinek már mindenképpen
minden mindegy, hát Életet
adunk Szabadságért cserébe.

És ha a Sors minket így büntet,
mert hogy tűrtünk tíz éven át,
felmutatjuk véres fejünket,

s tudjuk, hogy mindent megbocsát.

3. Páskándi Géza 1956 után hat évet romániai börtönökben és munkatáborokban töltött. Nem igaz! című költeménye is egy munkatáborban született, melyet a foglárok és a cenzúra miatt nem írhatott le papírra. Hogy el ne felejtődjön a vers, egy rabtársát kérte meg, hogy tanulják meg azt fejből mind a ketten. A verset a rabtárs tette közzé az 1990-es romániai fordulatot követően.

Páskándi Géza
Nem igaz!

Nem igaz, hogy a rács a rabság,
hanem az igás szolga-szégyen,
hogy csövön kopogsz és ülsz a priccsen,
mert távíród, se könyved nincsen,
az atomszázad közepében.

Nem is a rácsban van a rabság,
hanem az ember szégyenében,
hogy poklokra szállott az Éden.
Ki tudja, hányszor kaszabolta
kis zsuppjainkat tatár-horda,
vityillónk omlott szellőtől gyakran,
de áll időn át moccanatlan
börtönök béna rendje.

Nem is a rácsban van a rabság,
hanem a gondolatban,
belül a szürke agyban
felismerés, ó már te ködlesz,
hogy amíg vályogot vetsz,
azt hiszed, házad épül,
ámde végül
az is bitorló börtönöd lesz.

Nem is rácsban van a rabság,
a kintiekre gondolásban.
akik ölelnek és aratnak -
nem a rácsban, hanem a gondban,
hogy a rabok, jaj, kint maradtak.

Nem is a rácsban van a rabság,
hanem hogy ember lehull,
s így kell, hogy éljen,
szűkölve féljen,
munkátlanul.
Tunyuló észre, s ölbe tett kézre
ítéltetett,
ő, aki földből,
Isten javából,
izmos erőből,
munka porából,
úgy vétetett.

Nem is a rácsban van a rabság,
nem is a hajtépésben,
céltalan sok lépésben,
falhoz forduló imában,
nem is a múltban és a mában,
okoskodásban, a kerekben,
nem is az idegingerekben,
hanem az indulatban
felugró vad tudatban,
hogy jaj, az a boldog, aki tudatlan!

Nem is a rácsban, nem a falakba
vágyunkkal vésett nőalakba',
hanem szép eszünk tengelyében,
ekörül forgunk este, délben
s ez a bolyongás el sose ül.
Rabság helyett nem a szabadság,
hanem a szebbnek tűnő rabság
csalogat minket már egyedül,
s a hitetlenség tengelyére,
mint könnyű légy a lágy fogóra
ráragadunk, s nincs olyan óra,
hogy ne donognánk - jövőtlenül!

4. Bár csak az asztalfióknak írta meg akkor, a költőként Páskándi Géza által felfedezett Kányádi Sándor Naplótöredék című verse Kolozsváron, 1956. október 25-én született.

Kányádi Sándor
Naplótöredék

A fény, a fény
szuronyok hegyén villan.
Nem ilyen fényre vágytam én,
amilyen itt van.

A szél, a szél
katonaszaggal libben.
Ne fújd, ne fújd el őszi szél,
amit még hittem.

A vér, a vér
agyamban vadul lüktet.
Ó, isten, isten, hogyha vagy,
segítsd meg véreinket.

5. Talán a legtöbbet szavalt és idézett '56-os vers a forradalom kitörésekor már emigrációban élő Márai Sándor New Yorkban írt Mennyből az angyal című verse. A Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Szemerjai Református Gyülekezet 1956. október 23-a emlékére készített idei kisvideójában Kolcsár József tolmácsolja Márai sorait.

Összeállította: Sáhó Eszter

(Forrás: oktober23alapitvany.hu, f21.hu, cultura.hu, Mit csináltam 56-ban?, nyitókép: f21.hu)