És akikről még alig hallhattunk.
Számtalan szentet találhatunk, akik egészségügyi szakemberek voltak az evangelista Szent Lukácstól egészen Szent Gianna Molla-ig. Azokban az időkben, amikor ápolóink és orvosaink világszerte az emberi tűrőképességük határát feszegetik, nem árt megismerkedni néhány olyan gyógyítóval, különösen olyanokkal, akik lehetetlen helyzetekben látták el a betegeket .Életük munkája erőforrássá válhat napjainkban is.
Szent Anthony Nguyễn Hữu Quỳnh (1768-1840) katona, férj, apa, orvos, filantróp, katekéta és mártír volt. Orvosi karrierje alatt ingyen ápolta a szegényeket. Nagylelkűsége kolerajárvány idején is megmutatkozott, a betegek ápolásában is a szükséges gyógyszerek megvásárlásában is segédkezett. Amikor Anthony 72 éves korában, a börtönben folytatta az orvostudomány gyakorlását, olyan gyógyszereket írt fel, melyek meggyógyították a börtönőre feleségét és más fogvatartottakat is kezelt. Amikor a kivégzésére ment, megköszönte Istennek a vértanúság ajándékát - majd meggyújtott egy cigarettát, mielőtt meghalt.
Szent Maria Bertilla Boscardin (1888-1922) élete nem volt túl fényes. Családja, osztálytársai és még a lelkész is gúnyt űzött belőle, ugyanakkor vallási vezetői felfedezték, hogy (bár nem túl intelligens és írástudatlan) remek nővér. A gyermekek, akik a félelemtől szinte megvadultak, mellette rögtön megnyugodtak. Bátor volt, kedves és tehetséges: amikor légi támadások fenyegették a kórházat az I. világháborúban, Bertilla ragaszkodott ahhoz, hogy azokkal a betegekkel maradjon, akik mozgásképtelenek voltak. Egyik irigy felettese áthelyezte a mosodába, majd mikor négy hónap elteltével visszatért a kórházba, kinevezték kórterem-felügyelőnek. 34 évesen bekövetkezett haláláig ápolónőként szolgált.
Boldog Liduina Meneguzzi (1901-1941) Szaléziai nővér volt egy Etiópiai kórházban. A megérkezésének napjától kezdve az emberek vonzódtak hozzá, felismerve, hogy ő Jézus szeretetével törődik velük. Amikor a II. világháború alatt elkezdődtek a bombázások, minden betege ajkán az ő neve volt. A bombázások alatt, amikor mindenki menekült vagy elrejtőzött, Meneguzzi a sebesülteket a menedékekbe vitte, megkeresztelte a haldokló gyermekeket és segített a keresztényeknek a bűneik megbánásban. Annak ellenére, hogy a bombázásokat túlélte, nem sokkal a háború vége előtt rákban halt meg.
Boldog Zatti Artemide (1880-1951) olasz-argentín gyógyszerész és kórházi adminisztrátor volt. A szalézi testvért, Zattit egy tuberkulózisos pap gondozásával bízták meg, aki csodálatos módon meggyógyult. Bár nem volt végzettsége, Artemide a kórház gyógyszertárát vezette, majd fokozatosan elkezdett betegeket is ápolni. A városban biciklizve gyűjtött adományokat, melyekből a kórházat teljesen felújították és a legmodernebb felszerelésekkel látták el. Később gyógyszerész végzettséget szerzett, de ezután is minden reggel 4:30-kor kelt, imádkozott majd végigbiciklizett a városon, meglátogatva a betegeket és azokat, akik éjszaka hívtak segítséget- mindezt úgy, hogy közben a kórház főigazgatója volt.
Isten szolgája Takashi Nagai (1908-1951) sebészként szolgált a Japán-Kínai háborúban, amely megtanította arra, hogyan dolgozzon gyorsan a káosz közepette is. A háború után befejezte az orvosi képzést és radiológus lett, de visszahívták a háború okozta mészárlásba, amikor a légi csapatok Nagasakit támadták. 1945. augusztus 9-én Takashinak az atombomba becsapódása után menekülnie kellett. Napokig sebesültek ezreit látta el, nem tudva, hogy felesége a bombázás áldozatává vált. Miután több verses kötetet is publikált, Nagai sugármérgezésben vesztette életét.
Boldog Troncatti Maria (1883-1969) Szaléziai nővér volt, aki ápolóként szolgált Olaszországban az I. világháború alatt, napi szinten találkozva a katonák okozta pusztítással. Ezt követően Ecuadorba hajózott, ahol először a dzsungelben tartózkodva arra kényszerült, hogy műtétet végezzen egy sebesült bennszülött asszonyon. Csodálatos módon ez sikeresen végződött, majd sikerült elnyernie az emberek bizalmát. Az elkövetkezendő 45 évet a dzsungel evangelizációjával töltötte, miközben orvosi ellátást nyújtott és helyi ápolókat képzett.
Tiszteletreméltó Giuseppe Ambrosoli (1923-1987) olasz pap volt, akit misszionárius orvosként küldtek Ugandába. Itt kórház építésébe kezdett, saját két kezével ásott ki köveket a földből és személyesen felügyelte a téglák gyártását. Iskolát is épített szülésznők részére, Európába csak képzésre és adománygyűjtés céljából tért vissza. Ugandai munkáját nagyban hátráltatta az erőforrások hiánya, beleértve a vérhiányt, melyet maga is próbált orvosolni, többször adakozott. Ambrossoli kitartása elképesztő volt, mikor végeláthatatlanul hosszú napokon át dolgozott. Életének 63. évében hunyt el. Idén novemberben avatják majd boldoggá.
Forrás:aleteia.org
