Negyven éve halt mártír halált a Nemzetközi Karitász védőszentje
SZEMlélek 2020. március 24.

Negyven éve halt mártír halált a Nemzetközi Karitász védőszentje

1980. március 24-én halt vértanú halált Szent Óscar Romero.


img_24032020_135004_780_x_455_pixel.jpg

„Gyönyörű a pillanat, amikor megértjük, hogy nem vagyunk többek, mint Isten eszközei…”

 1980. március 24-én halt vértanú halált Szent Óscar Romero a Nemzetközi Karitász védőszentje. Romero érseket a hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg, Ferenc pápa a halálát vértanúságnak nyílvánította és 2018. október 14-én Rómában a szentek sorába avatta. A vértanú érsekről a Katolikus Karitász egy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő programjai közé tartozó "karitász" konferencia szervezésével emlékezett volna meg március 24-én. A jelenlegi egészségügyi helyzet miatt a tervek szerint egy későbbi időpontban kerül megrendezésre. Így most egy írással emlékezünk meg a szegények püspökeként emlegetett vértanúról, San Salvador érsekéről.

A gyermek Romero először az asztalos szakmát kezdte el kitanulni, azonban a helyi polgármester bátorítására sikerrel jelentkezett a San Miguelben működő kisszemináriumba. Teológiai tanulmányait San Salvadorban kezdte el, majd a római Gregoriana Pápai Egyetemen folytatta. 1942-ben Rómában szentelték pappá. Doktori tanulmányait püspöke kérésére megszakította, és 1943-ban visszatért Salvadorba. Hazaérkezése után egyből plébánosi megbízatást kapott, majd pár hónapra rá püspöke titkárának fogadta San Miguelben. 23 évig dolgozott ebben a szerepkörben. Titkári feladatai mellett ő szerkesztette egyházmegyéje hetilapját, továbbá gazdag lelkipásztori munkát végzett a székesegyház plébániáján.

1967-ben választották a salvadori püspöki konferencia titkárának. San Salvador segédpüspökének VI. Pál pápa nevezte ki, majd 1974-ben Santiago de Maria Egyházmegye megyéspüspökévé tette. 1977–ben lett San Salvador érseke.

Salvador a függetlenedés elnyerése után nem alakult ki erős demokratikus rendszer. Az időnként megtartott elnökválasztások ritkán voltak tisztességesek. Az ország jelentős földterületei néhány nagybirtokos család tulajdonában voltak, akik a helyzetükkel visszaélve olcsó munkaerőnek használták fel a nincstelen lakosságot, a megtermelt javakat pedig jelentős haszonnal exportálták. Az ebből fakadó társadalmi feszültség lázadó csoportok megalakulását eredményezte, amire az ország katonai vezetői terrorral reagáltak.

A mélyszegénység kérdése nemcsak Salvadorban, hanem egész Latin-Amerikában fontos megoldandó kérdéssé vált a katolikus egyház számára. A társadalmi elégedetlenség hangjai hamar eljutottak a munkájuk révén a szegényekkel és elnyomottakkal kapcsolatban lévő egyházi emberekhez. A papok körében egyre többen kezdtek el szimpatizálni a Dél-Amerikából indult felszabadítási teológiával.

Ebben a társadalmi helyzetben nevezték ki San Salvador érsekévé Óscar Romerót. Az ország irányítói szívesen fogadták az új érseket, mivel eddigi tevékenysége során mind egyházi, mind politikai szempontból konzervatív beállítottságúnak mutatkozott.

Érseki beiktatásának évében nagymértékű tüntetéshullám rázta meg hazáját. Az ország vezetése minden tiltakozással szemben keményen lépet fel, nem egyszer vérbe fojtva azokat. 1977. március 12-én megöltek egy jezsuita szerzetest, Rutilio Grande atyát, aki a szegények között végzett szociális munkát. A meggyilkolt pap Romero közeli, nagyra becsült barátja volt. Ettől kezdve az érsek igyekezett minden eszközt és lehetőséget megragadni, hogy a szegények és nincstelenek szószólója legyen, akik ennek a rendszernek a legkiszolgáltatottabb tagjai, szenvedői voltak.

Szentbeszédeiben folyamatosan felemelte a szavát az országot elnyomásban tartó katonaság és a halálbrigádok túlkapásai ellen. Beszédei az egyház rádióján keresztül eljutottak mindenhová az országban. Jogsegélyszolgálatot indított, folyamatosan látogatta és bátorította a halálosztagok által a legnagyobb szorongattatásban élőket.

Miközben világos, hogy az Egyházat üldöztetés érte az elmúlt három évben, még fontosabb, hogy tisztában legyünk annak okával. (…) Az üldöztetésre azért került sor, mert az Egyház védelmébe vette a szegényeket, közösséget vállalt a szegények sorsával.

Amikor az Egyház hallja az elnyomottak kiáltását, nem tehet mást, mint hogy megbélyegzi azokat a társadalmi struktúrákat, amelyek létrehozzák és állandósítják a nyomorúságot, amelyből e kiáltás fakad.”

Az érsek tanítása nem politikai célokat szolgált, hanem az egyház és a szegények szolgálatában élő püspök tanúságtétele volt.

Mindannyiunknak készen kellene állnunk arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet – ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek; odaadni az életet azt jelenti: teljesíteni kötelességünket, csendben, imádságban, munkánk becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, lépésről lépésre odaadni az életet.”

1979-ben II. János Pál pápa látogatása során dokumentumokkal alátámasztott részletes beszámolót tartott a szentatyának a hazájában történt gyilkosságokról, eltűnésekről, az emberi jogok megsértéséről. Egy évre rá pedig levelet küldött Jimmy Carter amerikai elnöknek, melyben megkérte, hogy az Egyesült Államok ne támogassa tovább fegyverrel a salvadori hadsereget, mert az csak az elnyomók hatalmát növeli.

1980 februárjában nyilvánosság előtt megemlítette, hogy halálos fenyegetések érték, hazáját azonban a felajánlott menedék ellenére sem kívánta elhagyni, mondván inkább vállalja a veszélyt, mintsem a népét magára hagyja.

1980 március 23-án közvetlen a rendfenntartóihoz intézte prédikációját:

„Testvérek, ti népünkhöz tartoztok! Saját testvéreiteket ölitek meg a földművesek között! Egy ember parancsolhatja nektek, hogy öljetek, de Isten törvényének kellene győzni bennetek, mely azt parancsolja: »Ne ölj!« Egy katona sem köteles olyan parancsnak engedelmeskedni, mely ellenkezik Isten törvényével! Erkölcstelen törvény senkit sem kötelez.”

1980. március 24-én egy gyászmise bemutatása közben az oltárnál halálos lövés érte.

Óscar Romero temetési szertartásán mintegy ötvenezren vettek részt, a gyászbeszéd alatt bombamerénylet történt, majd a katonák lövöldözni kezdtek. A gyászoló hívők közül negyven ember lelte halálát, a sebesültek száma meghaladta a százat.

Az érsek elleni merénylet és a gyászszertartás alatt történtek óriási felháborodás keltett a nép körében, az addig is kiélezett helyzet egy évtizedig tartó polgárháborút robbantott ki.

Óscar Romero érsek mindig következetesen fellépett a szegények, a jogfosztottak és a kizsákmányoltak érdekében, fáradhatatlanul küzdött az igazságért. A salvadori katonai diktatúra elleni harc megtestesítője volt. 

Salvador érseke ismert volt tüzes prédikációiról, miközben hazájában erős cenzúra volt, a CAFOD (Caritas tagja Angliában és Walesben) támogatta rádióadásait, s amikor Romero rádióállomását felrobbantották, a szervezet forrásokat különített el annak újjáépítésére.

A társadalmi igazságosság és a katolikus társadalmi tanítás iránti elkötelezettségének köszönhetően a Caritas Internationalis 2015. május 16-án védőszentjének választotta.

Ferenc pápa dekrétumban nyilvánította ki, hogy Romero érseket a hite miatti gyűlöletből gyilkolták meg, halálát vértanúságnak minősítette. Boldoggá avatására 2015. május 23-án került sor San Salvadorban, több mint negyedmillió hívő jelenlétében.

A szentek sorába 2018. október 14-én avatta Ferenc pápa Rómában, a Szent Péter téren a fiataloknak szentelt püspöki szinódus idején.

„Sosem hirdettük az erőszakot, kivéve persze a szeretet erejét, amellyel Krisztus alávetette magát a keresztnek. Ezt az erőfeszítést nekünk is önmagunkon kell gyakorolnunk, hogy felülkerekedjünk a önzőségünkön és az ilyen kegyetlen egyenlőtlenségeken köztünk. Az erő, amit mi hirdetünk, az nem a kard és az utálat ereje, hanem a szeretet és testvériség ereje, amely képes a fegyvert sarlóvá tenni és munkába állítani azt.”

Szent Óscar Romero (1917. augusztus 15. – 1980. március 24.)

Forrás:Katolikus Karitász

süti beállítások módosítása