Nagyböjt idejét az egyház mindig is a sivatag idejének mutatta. Ezekben a napokban mindenki arra sürget bennünket, hogy lassuljunk le. 

A legtöbben többet vannak családjukkal, és a vírus előhívja a gondoskodó szeretetet még azokból is, akikben ez az érzés valami miatt elapadt. Gondolkodni, olvasni, az ég felé nézni ... Visszatérünk szinte a szerzetesi életbe. Ez elég megdöbbentő a 21. században!

Sok nagy szemlélődő élt egyedül, de messze nem voltak tétlenek. Charles de Foucauld az egyik példa erre. Ő alapította Jézus kistestvéreinek a rendjét. 1901 októberében az algériai Béni Abbèsbe költözött remeteként, püspöke engedélyével. Ekkor fogalmazta meg tételesen elképzelését egy új szerzetrendről. Egyedül élt, mégis másokért. Később az Ahaggar-hegységbe költözött, megírta a francia-tuareg szótárt. 1916-ban egy szélsőséges muzulmán csoport elfogta, az ő rabságukban halt meg.  

 A SZAHARÁBAN

Magányos este. Mintha végtelen

vizek tavában lennék kis sziget:

nem ér el hozzám semmi zaj, se szó.

Nagyon nehéz. Ó, bár egy kis hajó

találna rám: egy jóbarát, egy lélek

és annyit szólna csendesen, megértlek!

(Szent-Gály Kata Charles de Foucauld-ról)

A szerzetesség kialakulásának hajnalán Egyiptom és Szíria pusztáiban az úgynevezett sivatagi atyák kezdtek különös életet. Kivonultak a pusztába, és egyedül, imádkozva éltek, nagy vágyakozással Isten iránt.

A szellemi érettséghez feltétlen szükség van erre az életmódra is.

Érdekes nyelvi játék, hogy egyedül lenni azt is jelentheti, hogy egyedülinek lenni. Valamiképpen magunkba kell néznünk, meg kel állnunk ahhoz, hogy meglássuk: mi mindnyájan Égből pottyant vendégek vagyunk a földön, és felfele van az igazi igazodási pontunk. 

Ahogyan szent Benedek mondta, ora et labora et lege. Imádkozz, dolgozz és olvass! Nézz fel, nézz le, és nézz értelmeddel az életre! Ha most úgy találjuk, hogy életvitelünk elszürkült és szigorúbb lett, vajon nem lehet az, hogy ugyanakkor koncentráltabb is?

Különleges körülmények között megyünk a Húsvét felé vezető úton. Talán nem is kellene annyit olvasnunk a statisztikákat, nem kellene annyi e-mail írnunk. A dolgokon nem sokat tudunk változtatni.

Megyünk Húsvét felé. Talán az út végén azt mondhatjuk el, hogy szerencsések vagyunk: Növekedtünk türelemben, nyugalomban, éberségben és bizalomban.