A legsúlyosabb és méltán rettegett járvány Európában a pestis volt. A 17. század végétől 1691 és 1773 között többször is megtizedelte a lakosságot. Szerencsére, ettől nagyon-nagyon távol vagyunk!
Egy szemtanú így írt egykoron: „Az infectio [fertőzés] közöttünk még sem szűnik, sőt az Istennek példás ítélete – úgy láttyuk – még jobban foly közöttünk. Boldog szemek azok, kik ezeket nem láthattyák. Mi nyögünk, mint a galambok. Akik még életben vagyunk is, minden órán várjuk fejünkre ezt az Isten rettenetes ítéletét, mert annyira elfogytunk, hogy még temető embert is alig kaphatunk és sokan csak szekérre teszik halottyokat és még sírt ás neki a sérelmes fél, addig szekéren vagyon halottya, azután úgy temeti el." Ebben az időben az orvostudomány sem orvosságot, sem magyarázatot nem talált a járványokra, a korabeli emberek a Jóisten haragjának tekintették. A török kiűzése után először a nagyobb városok – elsőnek Buda városa – hoznak határozatot fogadalmi szobrok felállítására.
A Szentháromság tiszteletére 1688-ra építették fel a császárvárosban az első emlékművet, amelynek építésére I. Lipót tett fogadalmat a Bécset sújtó pestis idején. Az uralkodó példája nyomán a 18. században az egész ország területén épültek hasonló emlékművek. Legtöbbjük felépítésében nagyon hasonló sémát követ: építészeti magjukat háromszögű talapzatra épített, felhőkkel borított obeliszk vagy csavart oszlop alkotja, az emlékművek csúcsára a Szentháromságot ábrázoló szoborcsoportot, az oszlopra a Szeplőtelen Szüzet és a mellvédekre, talapzatokra a segítőszentek egész seregét felvonultató szobrokat helyeztek.
Leggyakrabban a pestis ellen védő szenteket; Sebestyént, Rókust, Rozáliát, a tűz ellen oltalmazó Flóriánt és a helyi segítő és patrónus szenteket ábrázolták. A csapásokról megemlékező, hálaadó miséket többnyire az emlékműveknél tartották meg, ezért talapzatukon gyakran alakítottak ki oltárasztalt is.
Képgalériánkban magyar városok Szentháromság szobrait mutatjuk be.: Veszprém, Nagyvázsony, Gödöllő, Buda, Kecskemét, Sopron, Zsámbék. A képaláírásban azok eredetét is leírjuk:
(Forrás: Origo, Sulinet, Wikipedia)
